Egy rossz dilemma a huszonegyedik századnak

„Svédország liberális mintaállam, ahol megszületett az első ítélet „gondatlanságból elkövetett nemi erőszak” vádjában. A gondatlan erőszaktevőnek két és fél éve lesz a sitten azon gondolkodni, hogy nemcsak a nem jelent nemet, hanem bármi. Jelen esetben az áldozat megengedte az erőszakolónak, hogy az a lakásán aludjon, de jelezte, nem lesz szex. Aztán, amikor a férfi mégis bepróbálkozott, ő lefagyott, és engedte, hogy az aktus végbemenjen. Tanulság: ha a jövőben egyszer elhangzik a nem, az örökös börtönkártya a Monopolyban. Vagy szerelem első látásra – vagy menekülj, mert a cellaajtók záródnak! Én is cellában érzem magam, ha belegondolok, hányszor kaptam nemet az arcomba, s aztán ezekből a randevúkból hány közösülés és hány párkapcsolat lett – semmi kétség: gondatlanságból sorozat-erőszaktevő vagyok.

Mi lesz, ha a pert nyerő svéd áldozatra legközelebb egy buliban mozdul rá valaki, és ő megint lefagy, de ezúttal úgy, hogy még nemet sem mondott? Újabb két és fél év? Egy nő nyilván meggondolhatja magát – csakúgy, mint egy férfi: bármikor lehet a nemből igen, és az igenből nem. Sajnos a verbális és nonverbális kommunikáció többé nem szavatolja a biztonságot, de egy előzetes írásbeli szerződés sem tudja követni a hormonok mozgását. Mi van, ha a hölgy 23:27-kor aláírja, hogy szívesen közösül velem, de mire 23:49-kor ágyba kerülünk, már elrontottam a hangulatot – mit érek a szerződésemmel? Jobb ötletem nincs: a jövőben minden szexuális aktusról videofelvételt, az alanyok agyáról az esetleges lefagyásokat rögzítő CT-dokumentációt kell készíteni, továbbá a közösülést tízpercenként meg kell szakítani, és írásban kell rögzíteni a további együttlétbe való kölcsönös beleegyezést. Ha valakinek ez a szexuális gyakorlat esetleg túl macerás, annak a svéd jogi pályát és az önkielégítést ajánlom.

Megadja Gábor, a 888 újságírópribékje, aki legemlékezetesebb közéleti pillanatában oly szellemességgel zsidózta le Jakab Péter jobbikos politikust, hogy még az Echo Tv-ből is kirúgták, ezúttal tudományos művet alkotott. Megadja, akinek a neve is kiadós trollkodás, munkájában a progresszió fogalmát dekonstruálja. Az eszmetörténésszel – aki páros napokon a revolvermédia verőembere, páratlan napokon töprengő értelmiségi – a Mandiner újságírója készített doktori értekezéséről interjút, amelyet a nagyobb hatás kedvéért a műről írt recenzióval is megfejelt. Veszprémy László Bernát szerint Megadja Gábor könyve „összességében kiemelkedő munka”. A propagandamédia egyik keretlegénye elbábozza, hogy a másik a szomszédos rohamosztagból valóságos tudós. Az ötvenes évek forradalmi munkás-paraszt értelmisége visszatért: újra itt a pillanat, amikor George Orwell Állatfarmjának disznói két lábra állnak. Tiborcz István és Orbán Ráhel közgazdasági tankönyv kiadására felkészül.

Így működik a feudalizmus: aki megcsókolja a pecsétgyűrűt, az a keresztapa fülébe súghatja, mi akar lenni, s az teljesíti óhaját: Káel Csaba a Művészetek Palotájának vezérigazgatója, Ókovács Szilveszter az Opera főigazgatója, Apáti Bence az operettszínház balettigazgatója, Jeszenszky Zsolt a DJ Szövetség elnöke, G. Fodor Gábor főszerkesztő és showman, Megadja Gábor pedig eszmetörténész akart lenni – s lám: valamennyi kívánság teljesült.

A James Bond-franchise következő filmjében a nyugdíjas Bond mellett feltűnik az új 007-es, egy fekete nő. Ha minden jól megy, a következő nemzedékek számára James Bond már nem szexista macsót, nem hidegvérű gyilkost, nem a brit imperializmust érvényesítő, laza playboyt jelenti majd, hanem egy többszörösen hátrányos helyzetű, büszke, kisebbségi feministát. Remélem, a jövő 007-es filmjeinek készítői következetesek lesznek, és a következő Blofeld a világ elpusztítása helyett nőket akar majd rabszolgasorba taszítani, a Bond-lányok csadorba burkolt asszonyok lesznek, akik azzal próbálják majd megakadályozni az elvetemült tervet, hogy doktori disszertációkat írnak az iszlám és a feminizmus sok évszázados kapcsolatáról, a 007-es pedig többé nem gyilkol, és nem csábít el senkit, hanem egzotikus városok szupertitkos safe space-eiben Blofeld-ellenes kommenteket ír. Blofeld végül elbukik, mert Instája nem képes átlépni az ezer követőt, miközben a 007-es megszerzi egymilliomodik feliratkozóját.

Az illiberális portyák folytatódnak Magyarországon: most az alternatív iskolák beszántása és a Magyar Tudományos Akadémia megszállása van soron. Aki nincs velünk, az ellenünk van – bólint bölcsen sírjában Rákosi Mátyás, a nemzeti együttműködés rendszere pedig felfalja az országot: a kiosztható intézmények és pozíciók, az ellopható földek és gyárak lassan elfogynak. Megadja Gábor az ELTE BTK Filozófia Intézetének vezetésére készül, Bayer Zsolt a székfoglalóját írja, és elképzeli, milyen jól mutat majd az ötös számú párttagkönyv az MTA Nyelvtudományi Intézetének élén, Jeszenszky Zsolt pedig Rogán Antal milánói stylistjánál próbálgatja az öltönyöket, hogy kellő eleganciával foglalja el az Akadémia elnöki székét.

Amikor aztán az utolsó fillér és az utolsó intézet is elveszti közpénz és közintézmény jellegét, amikor az utolsó tudományos poszton is pártkáder székel, majd egymásnak esnek: lesz Rajk-per, lesz hosszú kések éjszakája, zsidó orvosok, kulákok és idegen hatalmakat szolgáló egyházak is gyanúba keveredhetnek. Már nem is hír, hogy az illiberális Magyarország megtorpedózza az európai klímacélkitűzést, továbbá nem járul hozzá, hogy nemzetközi szervezetek vizsgálják Rodrigo Duterte halálbrigádjait, amelyek ezreket gyilkoltak le a Fülöp-szigeteken.

Eközben a német kancellár és a francia elnök megpuccsolja a demokráciát: hiába szavaztak európaiak százmilliói abban a tudatban, hogy vagy a megalkuvó, gyáva, karaktert és víziót nélkülöző Manfred Weber, vagy az alkoholista offshore-lovag helyetteseként az elmúlt öt évét végigszerencsétlenkedő Frans Timmermans legyen Európa első embere, Merkel és Macron a háttérben lezsírozta a kancellár asszony hadügyminiszter barátnőjének pozícióba helyezését.

Az Európai Bizottság új elnöke az uniós színtéren ugyan tapasztalatlan, de legalább programja és legitimitása sincs. Orbán Viktor természetesen üdvözli a nagyhatalmak hátsó szobáiban kialkudott döntést: a demokratikus felhatalmazásnál csak Berlin és Moszkva akarata lehet fontosabb. Mi, magyarok jól ismerjük ezt a gyáva labanctempót: így ünnepelték az idegenszívű gazemberek a cári intervenciót, a Versailles-i békét és az ’56-os orosz bevonulást is – a szolgaság hagyománya sok évszázados Magyarországon. Jó hír, hogy az illiberális Orbán Viktor jelöltjének első ígérete a kontinens népeihez és kormányaihoz az ötvenszázalékos női kvóta bevezetése az Európai Bizottságban. Hétgyermekes anyaság és kvótafeminista program: íme a tökéletes vezető – illiberális és liberális kormány egyaránt boldog lehet.

Az Egyesült Államok progresszív twittelőit felzaklatta az a republikánus képviselő, aki nem volt hajlandó négyszemközt maradni egy újságírónővel feleségének tett fogadalmára és arra hivatkozva, ha megtenné, utólag nem tudná megvédeni magát az esetleges rágalmaktól. A felháborodás érthetetlen, a rövid pórázon tartott politikus ugyanis épp a metoo-mozgalom társadalmi programját teljesíti: szexuális bigottéria, az állatias férfiak és az áldozatias nők hermetikus szétválasztása, a két nem érintkezésének formálissá tétele minden helyzetben.

A két kurzus valamennyi ütése kemény és jól kiszámított – feltűnő ugyanakkor, hogy a legritkább esetben célozzák egymás híveit. Agressziójuk célkeresztjében leginkább azok állnak, akik nem hajlandók köztük választani, mert úgy vélik, ez egy rossz dilemma, akiknek nem kell Justin Trudeau, de nem kell Donald Trump sem, mert egyaránt viszolyognak a nemzetközi liberális és illiberális elit uralmától. Legfőbb ellenségeik a kurzusok közti tér lakói: aki nincs velük, az ellenük van.”