Budapest a műtétre váró beteg?

„Figyelmetekbe ajánlom alábbi írásomat, amiért kétszeres fizetést kaptam Habony Árpádtól. Azért volt ilyen nagyvonalú az Árpád, mert egy hónapja egy fideszes pártirodában tartott brainstormingon kitaláltuk, hogy ezzel a szöveggel tévesztjük meg azokat, akik rájöttek, hogy engem a háttérből már 2015 óta Rogán Antal irányít. Remélem, élvezni fogjátok! Mindenkit megnyugtatok, hogy a dupla honoráriumom minden fillére kokainra, prostituáltakra, szerencsejátékra és márkás röviditalokra ment el.

Tarlós István szerint igenis baj, hogy nem értek a városvezetéshez, az úgy nem jó, hogy én majd körbeveszem magam mindenféle tanácsadókkal. A főpolgármester szerint ez olyan lenne, mintha orvosi diploma nélkül műtenék egy megfelelő szaktudású asszisztenssel az oldalamon.

Mi sem jellemzőbb, mint hogy Tarlós István kilenc évnyi polgármesterség után Budapestet műtétre váró beteghez hasonlítja. Jól értjük: kilenc év összefüggő operációja után Tarlós István újabb öt éven át akarja kaszabolni a várost. Ha kilenc év után még mindig az újabb és újabb operációban hisz, akkor vagy megszállott, vagy szadista, vagy csak képtelen távlatokat látni, képtelen felnőni ahhoz, hogy Budapest nem problémahalmaz, hanem kultúra, identitás és határtalan lehetőség.

Tarlós István operációi egyébként leggyakrabban amputációk. A főváros jogköreit, intézményeit és bevételeit egy Orbán nevű szervkereskedő kérésére készséggel metszette ki Budapest testéből, nem törődve azzal, hogy így a műtőasztalán fekvő várost még nyomorultabb állapotba taszítja. Ha Tarlós valóban főorvos, legfeljebb a Hasfelmetsző vagy Hannibal Lecter a mestere, semmiképp sem Albert Schweitzer.

A főpolgármester úr eredményeinek zömét – nem mellesleg – egy megfelelő tudású asszisztens, Vitézy Dávid szállította. Emlékezzünk továbbá: amikor a főorvos úr épp nyilvánvalóan elbarmol valamit – mondjuk a fővárosiak milliárdokat buknak az e-jegyrendszeren –, hirtelen kiderül, hogy a Tarlós főorvos úr egész héten a műtő közelében sem járt: minden felelősség a helyettesé. Nem férfiatlan ez egy picit, főpolgármester úr?

Jelzem, hogy senki nem születik, és még csak senki nem is tanul főpolgármesternek. Egy főpolgármestert nem a szaktudása tesz alkalmassá: nincs ember, aki a szociálpolitikától az egészségügyön át a közlekedésig minden területhez ért. Ami nélkülözhetetlen, hogy gondoljon valamit a városról – annak puszta üzemeltetésénél lehetőleg többet. Nélkülözhetetlen továbbá, hogy a budapestieket képviselje, az ő érdekeiket tartsa szem előtt. Tarlós István kilenc éven át bizonyította, hogy nincs víziója a városról: neki mindegy, hogy Kijev vagy Koppenhága, csak üzemeljen. Tarlós István kilenc éven át bizonyította, hogy nem a budapestiek, hanem a fideszes vállalkozók érdekeit szolgálja. Jelzem, hogy nekem van piaci tapasztalatom, van kiváló szakemberekből álló stábom, és van autonómiám – Tarlós Istvánnak ezekből legfeljebb annyi, amennyit Orbán megenged.

A betonember szerint úgy mozgok a várospolitikában, mint elefánt a porcelánboltban. Köszönöm, főpolgármester úr – eszerint jól csinálom. Össze akarom törni az összes porcelánt, a teljes berendezést, és ki akarom söpörni valamennyi eladót. Ez a porcelánbolt korrupt, koncepciótlan, és a terméke mérgező – azért jöttem, hogy összetörjem és elsöpörjem. Budapest szmogtenger, a külvárosok képtelenek fejlődni, mert minden szolgáltatás és infrastruktúra a központban zsúfolódik, a zöldterület egyre fogy, parkolási maffia, ingatlanmaffia, betonmaffia, fideszes és maszopos maffia. Ez ma Budapest – de nem maradhat így. Micsoda egy ocsmány porcelánbolt! Remélem, jó elefánt leszek.”