Kommunizmus és cionizmus

„Furcsán alakult ennek a két, nagy hatású, és a huszadik században állami formát öltő eszmének a sorsa. Mind a két teóriát, évszázados előzmények után a 19. század közepén fogalmazták meg, ráadásul két olyan filozófus, akik jól ismerték egymást, és a családi hátterük is hasonló volt.

Az egyik, mint ismeretes, Karl Marx, a német nyelven író ismert szocialista gondolkodó volt, a másik Moses Hess, francia filozófus. Előbbi 1848-ban adta közre Kommunista kiáltvány című röpiratát, melyben bírálta az utóbbinak az „igazi szocializmusról” vallott nézeteit.

Hess erre eltávolodott a barátjától (akit előzőleg összeismertetett Engels-szel, a mecénásával), és 1862-ben megjelentette Róma és Jeruzsálem című, magyarul is kiadott munkáját. Ebben felvázolta azt a programot, hogy az európai zsidók az akkor még török uralom alatt álló Palesztinában teremtsenek maguknak országot és váljanak ugyanolyan nemzetté, mint az egységesülés útjára lépett olaszok.

De a két gondolat fejlődése a hasonló kezdet után jócskán különbözött egymástól. A kommunizmus egy Marx által kiötlött, de soha nem létezett forradalmi osztály, a proletariátus világtörténelmi küldetését fogalmazta meg.

Ezt a megszerveződő szociáldemokrácia vezetői évtizedeken át magukénak vallották, s csak valamikor a huszadik század elején ismerték fel, hogy Marx tévedett, és a szervezett munkásság számára a legkevésbé sem kívánatos a végcélként kitűzött „proletárforradalom”.

Ugyanakkor Oroszországban megszületett a tömegeket magával ragadó bolsevizmus, mely immár a nemzetközi szociáldemokráciával szemben is meg akarta valósítani a kommunizmus eszméjét. Ami azután a Szovjetunióban vagy hetvenöt éven keresztül, 1917 és 1992 között pártállam formájában létezett, majd szinte nyomtalanul eltűnt a történelem színpadáról.

A cionizmus, vagyis a judaizmus vallási forrásaiból is táplálkozó, de alapjában világi jellegű zsidó patriotizmus sokkal nehezebben erősödött meg, mint a marxizmus. Ebben felbecsülhetetlen érdemei vannak egykori honfitársunknak, Herzl Tivadarnak, aki két könyvében is konkrét, programot adott,

majd az internacionálékhoz hasonló világkongresszusok formájában megszervezte a cionista mozgalmat, és tárgyalásokat folytatott a kor nagyhatalmainak vezetőivel a zsidó állam megteremtéséről.

Ezek során felismerte, hogy a cionizmus eszméje főként a cári Oroszország hatóságai üldözött és diszkriminált kelet-európai zsidók körében kelt visszhangot, és közülük kerül majd ki a legtöbb palesztinai telepes is. Ezért Herzlt joggal tekinthetjük a modern zsidó állam megalapítójának.”