Egy ígéret vége

„Az elkövetkező időszakban bizonyára sokan fognak amellett érvelni, hogy a Szirizának esélye sem volt a globális pénzügyi kartell és az európai politika elit teljes egészével szemben. Mások majd amellett fognak érvelni, hogy az OXI-népszavazást nem volt szükségszerű elárulnia Ciprásznak, vihette volna szakításra az ügyet. Ezt mondja Ciprász egykori harcostársa, Jánisz Varufákisz is, akinek szakadár pártja most megugrotta a bejutási küszöböt és képviselőket küldhet az athéni törvényhozásba.

Itt most nem szeretném eldönteni ezt a kérdést, annál is inkább, mert mindkét oldalon lehet felhozni nagyon meggyőző érveket. Ami viszont biztos, hogy a népakarat, az alulról építkező dinamizmus, a Szintagma-tér mozgalmából mára a Sziriza egy egyszerű mainstream szociáldemokrata párttá vált, amely klienshálózatokon keresztül kapcsolódik csupán a társadalomhoz.

Ennek pedig fel kell vetnie azt a kérdést, hogy a Sziriza árulását kronológiailag megelőző balközép árulások, a neoliberalizmusnak való befekvések vajon nem ugyanezen strukturális kényszereknek tudhatók-e be. Ha ugyanis különböző országokban, különböző időpontokban, különböző emberek ugyanabba a folyóba lépnek állandóan, akkor ott valószínűleg a folyóval van a gond.

A Sziriza csillagának leáldozásával azonban jelentősen csökkent annak a lehetősége, hogy ezt a folyót megváltoztassuk. A Sziriza története a teljes európai baloldalra kihatással volt/van, nem véletlen, hogy a görög párt lejtmenetét szorosan követi az európai radikális baloldal kifulladása.”