A családtámogatás ellenségei

„Ha létezik helyes és valódi haszonnal járó társadalompolitikai cél, amely esetében politikai konszenzusnak kellene lennie, akkor a családok erkölcsi és anyagi támogatása az.

Ennek ellenére most, amikor útjára indult a családvédelmi akcióterv – mint minden építkező szándék esetében – a felszín alól hallatszik némi ellenzéki morgolódás, uram bocsá’, álhírgyártás és persze az európai mainstream sajtó liberális részének arcátlan támadása, nácizása, amit lehet itthon vészjósló gesztusokkal mutogatni. Ehhez a destruktív hozzáálláshoz – bárki bármit mond – nem lehet hozzászokni, mert ez általában az irigységre játszik rá, és rosszindulatúnak véli az embereket.

A miniszterelnök még a februári évértékelőjén jelentette be, hogy a kormány bővíteni fogja a hazai családtámogatási rendszert. Ez egyrészről a már meglévő eszközök szélesítését, másrészről pedig új elemek bevezetését jelenti. Július elsején életbe lépett az akcióterv első négy eleme, a babaváró támogatás, a csok bővítése, a jelzáloghitel elengedése és a nagycsaládosok autóvásárlási kedvezménye, illetve január elsejétől jön a négy- vagy többgyermekes anyák személyijövedelemadó-mentessége és a nagyszülői gyed bevezetése. Mindeközben folytatódik a bölcsődei férőhelyek bővítése, amiben tényleg van mit pótolni.

A kormány célja, hogy évről évre egyre könnyebb legyen a családalapítás Magyarországon – jelentette ki Novák Katalin, az Emberi Erőforrások Minisztériumának család- és ifjúságügyért felelős államtitkára. Majd hozzátette: büszke arra, hogy részese lehet egy, a jövőnk szempontjából létfontosságú terv kidolgozásának, illetve hogy soha nem látott társadalmi támogatottsága van a folyamatosan bővülő programnak, és persze örömmel tölti el, hogy tömeges az érdeklődés a házaspárok részéről. Mi pedig büszkék lehetünk arra, hogy Magyarország családtámogatási eszközeit másolandó példaként kezdik emlegetni Európa valódi kereszténydemokratái.

Mindeközben az ellenzék egymással is versengő pártjai továbbra is félvállról veszik a társadalompolitikai célokat, és továbbra is magukkal, pontosabban a szűkös pozíciókkal való barterezéssel vannak elfoglalva. Abban már megállapodtak ugyan, hogy meg fognak állapodni önmagukkal, de a politikai tartalom tekintetében még mindig csak a semmibe bambuló, süketelő és egymásra felelősség nélkül licitáló politikusok állnak előttünk. Persze ha új dolgot nem is képesek kifőzni a politikai boszorkánykonyhájukban, azért van néha egy-egy félválaszuk a kormány politikai cselekvéseire, ami nem több annál a szokásos csacsogásnál, hogy »vége a demokráciának«, »lebontják a jogállamiságot«, »a korrupció az egekbe emelkedett«. De értelemmel bíró megszólalásokban zömmel csak azt halljuk, hogy »ennél több kell!« Ez utóbbit mantrázza a családvédelmi akcióterv esetében is az ellenzéki összevisszafogás, becsapva ezzel az állampolgárokat, hülyítve azokat a fiatalokat, akik nem felnőttként élték meg, így nem is nagyon emlékezhetnek az MSZP–SZDSZ-kormány, pontosabban a Gyurcsány-korszak rombolására, a családi támogatások tragikus megnyirbálására.”