Felvilágosította a Fidesz Magyar Pétert: elbújhat a tiszás szégyenében
„Aki azt gondolja, hogy minden nőt megkaphat, az egy nőt sem kap meg igazán” – jegyezte meg a Fidesz-frakció.
Az oké, hogy a spanyol fiúk vasalni és főzni tanulnak, de a lányoknak mikor lesz hegesztésórája?
Spanyolországban egy iskolában háztartásvezetésre tanítják a fiúkat: órákat vesznek vasalásból, főzésből, takarításból. Üdvözlendő döntés – legalábbis a feminista véleményformálók egy jó része szerint, hiszen a férfiak így sokkal nagyobb részt vállalhatnak majd a házimunkából.
Elsődlegesen leszögezném, hogy szerintem
Nem rossz az, ha egy férfi is képes elvégezni a házimunkákat, amik mindennapi életéhez szükségesek – így például nem hal éhen vagy éppen jár koszos vagy gyűrött ruhában, ha nő nélkül tölt néhány napot. (Egyébként tényleg itt tartunk? Ilyen képünk van a férfiakról?)
Nő vagyok, reménybeli feleség és fiús anyuka – abszolút tetszik az elgondolás, hogy otthon nem áll meg az élet nélkülem, avagy nem azért kellek majd a családomnak, hogy főzzek, mossak, takarítsak. Szuper elgondolás, hogy a család minden tagja képes legyen ellátni magát –
Ezzel együtt erős kétségeim vannak, hogy egy-egy háztartástan-óra (ami egyébként sok évvel a gender-viták előtt is létezett!) keretein belül van-e ennek helye. Ha a válaszunk az, hogy igen, akkor miért csak a fiúk vesznek részt ezeken az órákon Spanyolországban? Vajon minden lány tud főzni, mert ők otthon megtanulták?
Ha az egész oktatásnak az a lényege, hogy nemsemleges legyen az otthoni munkavégzés, akkor miért csak a fiúk tanulnak lányos dolgokat?
Ha a gyerekeket segítésre kell nevelni, vajon az iskola erre a megfelelő terep? Ha a fiatalságban nincs hajlandóság otthon segíteni, vajon mennyi foganatja lesz az oktatásnak? Mi a szülők szerepe mindebben? Mi az iskola vezetőségének célja mindezzel?
Tegyük fel, hogy az itt érettségiző fiúk képesek főzni, mosni, vasalni magukra. Úgy hiszem, hogy ez önmagában semmilyen változást nem szül. A legtöbb esetben a családokban nem a tudás, hanem az akarat hiányzik, mikor nem segítünk. Ahogyan a legtöbb konfliktus gyökere is – legalábbis a nők részről vallva – a nemakarás, nem pedig a nemtudás.
Vajon azt is megtanulják a fiúk, hogy mit jelent egy családban valóban segítségnek lenni – ami jóval több, mint egy életen át élre vasalt ingek sora?