Most, hogy hazaengedik Kenderesi Tamást

„Nagyon nem szívesen szólalok meg ilyen kérdésekben a #metoo-láz óta, mert a fősodortól való akár öt centis eltérés is olyan vendettát tud eredményezni, hogy abba a nyugatifényes, vadhajtásos kommentszekció is belepirul. Ám most, hogy hazaengedik Kenderesi Tamás úszót, mégiscsak érdemes visszatekinteni az egész borzalmas skandalumra. Ugyanis még a virtuális kivégzések idején sem hallgatható el néhány tanulság.

Az első az, hogy nem csupán azt kell tudni elkülöníteni egymástól, hogy mi helyes és helytelen, hanem egy helytelen viselkedés lehetséges következményeit is. Ideértve a jogi következményeket, az esetleges munkahelyi retorziót, és azt is, hogy mi az, ami a nyilvánosságra tartozik, és mi az, ami nem.

Ezek fényében: amit Kenderesi fenékfogdosásáról kapásból és egyértelműen elmondhatunk, hogy nem, nem helyes. Sőt egyenesen helytelen. Ráadásul Kenderesi nem pusztán magát képviseli – nem, nem az egész magyar nemzetet, a világ magyarságát, Werbőczyt és Dózsát –, hanem a magyar úszókat, vagy ha úgy tetszik: a magyar úszósportot. Így tette teljes joggal kerül az úszószövetség etikai testülete vagy mije elé.

Őrizetbe venni azonban nem kellett volna. Az úgy, ahogy van: aránytalan. És ez nem helyi sajátosság, ennek aránytalannak kell lennie Koreában is, ahogy nem helyi sajátosság az sem, hogy nem csapkodjuk idegen nők fenekét. (Meg nem idegen nőkét sem, ha nem vagyunk velük olyan viszonyban). Éppen ezért egy híresség magatartásának bemutatása nagyon is a sajtó feladata, pont azért, hogy a helyes a helytelentől megkülönböztethető legyen.

Az viszont már megint aránytalanság és kontraproduktív is, hogy a nőkkel szembeni bánásmódnak megint ez legyen az egyetlen – jelentősen fölnagyított – botránya. Ez semmi másra nem jó, minthogy az elit életén keresztül a középosztálybeli internethasználók maguk és környezetük számára demonstrálják: ők nem ilyenek, ők roppant illedelmesek, tapintatosak, empatívak és környezettudatosak. Majd ha elül a botrány, megy minden tovább, és a vidéki koreai vállalatnál – ahol az alkalmazott nem is mer a főnöke szemébe nézni – és az alsóbálatekercsi kombinátnál nem változik semmi. Ahogy az a #metoo esetében is – előre megjósoltan – történt.”