Nemzeti oknyomozók

„Az ellenzéki propagandamédiumok dolgozói szeretnek úgy tenni, mintha olyan igazi, olyan valódi újságírók lennének. Szívesen beszélnek erről, díjakat osztogatnak egymásnak, idézgetik egymás bölcsességeit és persze gyűlölik a nem ellenzéki embereket. Egyik legfőbb ismérvük, hogy úgy tesznek: mintha oknyomozást folytatnának. Ahogy a hollywoodi filmekben látták. Megannyi Bob Woodward.

Múlt hétvégén felfedezhettünk egy újabb Woodward-t. Őszintén mondom, nem tudom, melyik ellenzéki internetes újság írta, aztán melyik vette át, mindenesetre hétfőn már az ellenzéki kereskedelmi híradó is foglalkozott vele: kevés a fizető néző a Nemzeti Színházban. Szerintük. Jajajajajajaj.

(...)

Elég lett volna három éve odafigyelni, amikor Vidnyánszky Attila igazgató elmondta legújabb terveit: bár jól megy a Nemzeti, tele van, ennek ellenére egy fontos küldetést akar teljesíteni. Ingyenes előadásokat fog tartani a nagyszínházban gyerekeknek, fiataloknak. Azok számára, akik egyébként nehezebben jutnának el színházba. Hogy lássák színpadon a Csongor és Tündét, az Egri csillagokat vagy éppen a János vitézt. Mindezeket – teszem én hozzá – páratlanul látványos és tényleg szívszorító előadásokon. Ingyen. Ha pedig gyerekek ingyen néznek előadásokat, akkor értelemszerűen a bevétel is kevesebb. Aznap estére például nulla forint.

Szörnyű bűn persze, hogy távoli falvakból a Nemzetibe hoz gyerekeket Vidnyánszky Attila, hogy a magyar klasszikusokat kivételesen magas színvonalú előadásokkal szerettesse meg. És hogy általában a színházat megszerettesse velük. Szörnyű bűn ez egy ellenzéki sajtóalkalmazott számára, elismerem.”