Hiszen az a tény sem mellőzhető, hogy az EU a nemzetállamok számára egyfajta externalizálási lehetőséget is jelent, azaz az EU közeget ad a szociális konfliktusok közvetett levezetésére és irányítására. Az itt már szóba hozott Habermas nagyon is félt egy hasonló lehetőségtől, miszerint az EU a nemzetállamok azon praxisának külső-kivetített megnyilvánulásává válik, amelyek közvetítésével megfegyelmezik a nemzetállamokon belüli szociális ellentéteket. Azaz a nemzetállamok eszközként használhatják az EU-t a megfegyelmezésben.
Mindenesetre, a parlament nem a hatalom perdöntő helye az EU-ban. De lehet, hogy éppen ez az európai internacionalizmus és a szociális radikalizmus között kifeszített baloldal vereségének megnyilatkozása. Valójában nem azért kellene harcolnia, hogy több szavazatot nyerjen egy ilyen alárendelt parlamentben, hanem hogy fontossá tegye magát a parlamentet. Ezt csak úgy valósíthatná meg, ha visszautasítva az említett hamis alternatívákat, egyszerre tudna eltökélten szolidaritást tanúsítani nemzeti és európai szinten egyaránt. Ha ez lehetséges még egyáltalán.”