Téves az egyenlőség-elvű politika

"Minden sikerességet a jobboldalra írsz, ami jótékony kölcsönhatásokból, a tűzokádás-mentes bal-jobb birkózásból fakadt mondjuk a skandináv országokban, vagy a nyugatnémeteknél." 1. nem írtam, hogy a jobboldanak köszönhetőek a nagy változások. Azt írtam, hogy akik lehetővé tették a fejlődést, azokat a baloldal a nagy francia forradalom óta követkkezetesen írtja. És azt írtam, hogy a baloldal nem hozott igazságot, csupán a régi elitet lefejezeve maga ült a székbe, de jellegéből adódóan nagyobb szegénységet, több terrort és halált, több igazságtalanságot hozott a világba néhány évtized alatt, mint a régi elit egy évezred alatt. Ne tereljünk, kérem. "Olyan háborogva írsz rám, mint a katolikus magyarra fújt a protestáns magyar a 17. század elején..." Háborogva? Ugyan. Csupán ragaszkodom a tényekhez amíg valaki meg nem cáfolja őket. De te nem ezt teszed, hanem maszatolsz, a kétszáz éves balos kudarcot negligálva nagyítóval keresed a történelemben azt a pillanatot, amire rá lehet végre fogni hogy a balosoknak köszönhető, és pozitív változást hozott. Erős a gyanúm, hogy a huszadik század vége és a mostani eleje is úgy vonul be a történelembe, mint egy balos társadalomjobbító kísérlet, ami végül katasztrofális eredményt hozott, de a következő évszázad balosai - ha lesznek - majd a hozzád és Zoknihoz hasonlókra fogják a kudarcot. Mert szerintük az eszme mint olyan jó és nemes, csupán a megvalósítás...az alkalmatlan emberek miatt van, hogy a balos eszmék végül mindig kudarcot hoznak. A mai balosok a jövő balosainak bűnbakjai.

"3. Az igazságosság azt jelenti, hogy ki-ki megkapja, amit megérdemel, s ne kapja meg, amit nem érdemel meg." Ez az elv nagyon komoly kérdéseket vet fel korunkban, amikor a népesség 1%-ának kezében koncentrálódik az emberi vagyon több, mint 90%-a. Ez a helyzet nem igazságos, mert (1) a vagyon öröklés révén koncentrálódik olyanok kezében, akik nem a személyes érdemeik révén jutnak hozzá és élnek az így szerzett hatalommal, (2) az érdemeket is eltorzítja az egyenlőtlen verseny. Nyilvánvaló, hogy a tőkekoncentrációnak, az öröklésnek, illetve ezzel összefüggésben az örökölt vagyon fölötti rendelkezésnek korlátokat kellene állítani - az igazságosság és a hatalomkoncentráció visszafogása érdekében. Ebből az elvből tehát további elveket kellene levezetni...

Ember! Te nem tudod azt, hogy amit előadsz, azt (nem is egészen más dialektusban) a baloldalon is kifejtették a 20. században, sőt bizonyos gondolati lépéselőnyben? Lenin elutasította, hogy a bolsevikieket baloldaliaknak nevezzék. A bal- és jobboldal kölcsön-elfajzását már Gramsci is pedzette, Walter Benjamin továbblépett, a háború utáni német és francia baloldaliak egy része pedig eljutott oda, hogy (baloldalinak maradva) Hitlerért is felelősebbnek analizálta a jakobinizmust, mint a jobboldalt, nem csak provokációs, hanem mélyinspirációs hatást állapítva meg. Bataille (baloldali személy) erotikaelmélete elejtette a marxi-engelsi "A német ideológia" alapsugallatait. Mindezzel a történelem nem vidámodott meg, de eltörölni a baloldalt (a társadalmi mobilitás igenlését) nem lehet. Bal- és jobboldal különbsége irrracionális: nem a jobboldaliság irracionális , vagy a bal, hanem a különbség. Két principium, ami belül volt, a 18. század végére kiágyazódott. A francia parasztnak nem volt már kedve többé megcsókolni a kastélykapu kilincsét, pedig nem olvasta Diderot-t, nem is hallott róla, A nemesi kiváltság isteni eredetének misztériuma nem működhetett akármeddig, Még a vendée-i parasztok is az új központi zsarnokság ellen lázadtak fel és nem a nemesi kiváltságokért. Sőt, komolyan vették a polgártárs-viszonyokat, ők mentek el korábbi uraikhoz egyenrangúakként, és felszólították őket, a király egykori tisztjeit, tudásukat vessék be a felkelők mellett. Talleyrand püspök, a Sánta Ördög, aki marhára élvezte az ancien régime-et, majd gyorsan forradalmi javaslatokkal tüntetett, hogy felszínen maradjon, egyben biztos volt. Nem abban, hogy Bourbon-trónolás soha többé nem lesz. Hanem abban, hogy akár csak félértékű restauráció, a régi rendi világ visszarendeződése konszolidált-kodifikált módon soha nem lesz többé. Miért így élte meg? Honnan tudta?

Kekes nem tájékozódott az egalitarizmusról, vagy pedig igen, valamikor, de elfelejtette. Ő csak hiszi, hogy az egalitarizmussal vitatkozik itt. Vitaképes dolgokat mond, de nem az egalitarizmussal szemben, hanem az egalitarizmus valami elfajult változataival szemben. Megjegyzem, olyan elfajult egalitarizmus még Rákosi alatt se volt, hogy Puskás helyett olykor az öltöző takarítónőjét tették volna be a 10-es posztra, merthogy az is ember, és akkor ugye egyenértékű. Körülbelül olyan értékű Kekes írása, mintha azzal menne neki, mondjuk a szabadságigénynek, hogy "értelmes ember nem hiheti, hogy ki kell vívnia, hogy az egyén bármikor bármit megtehessen, amihez csak kedve van, pukkadjon meg a világ" . Az egalitaritmussal szembenső elitizmussal se korrekt pusztán csak úgy vitatkozni, hogy elmagyarázom, a nemes Döbrögi zsíros szellemisége mennyire alatta van a leleményes népi figura Lúdas Matyiénak. Lehet vitatkozni az egalitarizmussal, de akkor ilyen állításokkal kell vitatkozni, mint a következő. Az emberek közti természetes egyenlőtlenségek mellett vannak természetes egyenlőségek is, és ezek figyelembevétele mindig veszélyeztetett és erősítendő. A gazdag (esetleg méltán jómódú) szülők gyászfájdalma nem eleve nagyobb, vagy "tartalmasabb", mint a Nemecsek lúzer józsefvárosi szüleié. Mosónő gyereke is bizonyulhat zseninek. Indokínai rizsföldről átemelnek Kaliforniába egy ferdeszemű kisgyereket, kizárva nincs, hogy Nobel-díjas lesz, míg ha marad a rizsföldön, ki van zárva. Táplálkozási és egyéb feltételek módosulásától függően még a "szarfészek" helyeken is növekedhet akár az intelligenciaszint, akár a testmagassági átlag. Ezek például egalitárius állítások.