Hat napig volt magyar baloldal az elmúlt négy évben

„Nem a liberálisokat kell fikázni, amikor arról beszélünk, miért nincs magyar baloldal, hanem megnézni, mik a hiányzó erőforrások és intézmények. Erre pedig jó példát szolgálata az a hat nap, ameddig képes volt a magyar baloldal bármilyen ügyet is tematizálni, a rabszolgatörvény elleni tüntetések kezdetén.

Sokat gondolkoztam a cikk megírása előtt, milyen keretbe helyezzem azt, milyen kifejezetten nem ellenzéki, hanem baloldali témát, tiltakozást, tüntetést tudnék még felhozni az elmúlt tíz évből (korábból is csak a korházprivatizáció elleni tüntetés volt igazán nagy horderejű balos mozgósítás, egy kifejezetten baloldali téma mentén). Talán a 2011-es bohócforradalom volt az, ami kifejezetten szakszervezeti agenda, balos téma mentén tömegeket vitt ki az utcára, de az elmúlt 10 év nagy tüntetéshullámai (vigyázat: önkritika!) – CEU, Milla, Tanítanék, Netadó, szólásszabadság melletti tüntetések, a 4. alaptörvény-módosítás elleni tiltakozás, Hallgatói Hálózat tüntetései – maximum balos vagy kritikai búvópatakokkal rendelkeztek, de igazából kerülték a kifejezetten balos megfogalmazásokat és a balos témák is csak szőrmentén kerültek be.

De mi kellett ahhoz, hogy működjön egy balos tüntetés, és mi vetett véget a balos keretezésnek decemberben? A rabszolgatörvény elleni tüntetések egy különös csillagzat alatt indultak el. Szükség volt ehhez az akkor formálódó egyetemi mozgolódásokra (Hallgatói Szakszervezet, CEU-s tüntetések), a szakszervezetek önmagukra találására (kafetéria-tüntetések), az ellenzéki pártok tehetetlenségére, és a balos média aktivitására is (lásd például a rabszolgatörvény-keretezés Mérce általi erős alátámasztását). Mégis csupán december 8-tól, a szakszervezetek tüntetésétől december 14-ig, az MTVA-hoz vonulásig tartott a tüntetés balos része.”