Igenek és nemek

„Megmarad-e Európa annak, amivé az évezredek során vált, szabad nemzetek öntudatos és műveltségére, hagyományaira, keresztény hitére büszke, azt megtartani akaró földrésznek, vagy eltűnik az ennek ellenkezőjét akaró, nyílt társadalmak zavaros eszméit hirdető, a népességet bevándorlókkal leváltani szándékozó sötét erők poklában.

Egy amerikai filmben, amit most újra megnézhetünk, ott van a felelet arra, hogy kit és mit volt érdemes választani. Két cowboy kerül a haramiák fogságába, egyikük olvasott, finom lelkű ember, a másik hallgatag, látszólag ostoba figura. Arra, hogy miként szabadulhatnának ki szorult helyzetükből, amit a bőbeszédű részletesen próbál értelmezni, a kevés szavú társ azt mondja, ő egyszerű családból jött. Az apja, amikor elszegődtette tehénpásztornak, a következő szavakkal indította útnak: Fiam, ha bármikor az életben nehéz helyzetbe kerülsz, és úgy érzed, hogy nem tudod megoldani, addig gondolkozz, amíg olyan kérdést nem fogalmaztál meg magadnak, amire csak két választ adhatsz. Igent vagy nemet.

Sem nekünk, sem sok száz millió európai társunknak sem volt más dolga az EU-parlamenti választáson, mint igent vagy nemet mondani. Nagy bírónk, az idő azokat fogja igazolni, akik igent mondtak az életre. Mert hiszen a mi európaiságunk legfőbb alkotóeleme az igen, a Teremtő akaratának elfogadása, az alkotó munka, az évezredes, rendkívül sokszínű kulturális alapokra épített saját civilizációnk. Azok a hagyományok, amelyekkel a legkisebb emberi közösségekből, a családokból megépültek az egyre nagyobbak. A nemzetek.”