Orwelli: átírták utólag Joe Biden kényelmetlen „szemetes” mondatát
Újabb botrány az amerikai elnökválasztási kampányban, felháborodtak az illetékesek is.
Először a Nyugat darabolta fel Magyarországot, de a párizsi békeszerződéssel az oroszok adták meg a kegyelemdöfést.
„1945-ben a magyarok bíztak benne, hogy nem ismétlődik a múlt és Trianon, hiszen voltak a magyar háborús részvételnek enyhítő körülményei.
Ahogy 1919-ben, most is a nagyhatalmak döntöttek a békéről. A győztes államokkal szemben Magyarországnak esélye sem volt követeléssel fellépnie. Jugoszlávia szövetséges állam volt, így a Vajdaságot el kellett engedni. Szlovákia a háború alatt hiába volt klerikofasiszta állam (amely élén egy autoriter náci katolikus pap állt), az újraegyesült Csehszlovákia már győztes államként szerepelhetett a béketárgyalásokon. Így Erdély megmentése maradt a tárgyalások célja.
A magyarok elsősorban a nyugati hatalmaknál próbáltak lobbizni a konferencia megkezdése előtt. Talán abban bíztak, Trianon emléke felébreszti a lelkiismeretüket. A magyar küldöttség elment Washingtonba és Londonba is, hogy megnyerje magának a nyugati vezetőket, és ugyan sehol nem csapták az arcukba az ajtót, de mindenütt udvariasan elutasították őket. A küldöttség tagja volt Rákosi Mátyás is, akinek látogatás utáni beszédét még Filmhíradó felvétele is őrzi.
A magyarok a Partium 22 ezer négyzetkilométernyi területét szerették volna megtartani és elérni, hogy a magyar kisebbségeken ne álljanak bosszút a szomszédos országok. Bár a tárgyalásokon az Egyesült Államok és Franciaország hajlott arra, hogy etnikai alapon oldják meg Erdély kérdését, a döntés kizárólag a Szovjetunió kezében volt.
A háborút lezáró béketárgyalások 1945-1946-ban zajlottak, mikor már hallgatólagos megegyezés született az Egyesült Államok és a Szovjetunió között Európa kettéosztásáról. Ahová az amerikaiak értek először, ott Marshall segély jött, ahová a szovjetek, ott pedig elindult az erőltetett szovjetizáció. Végül 1956 tette véglegessé, hogy az Egyesült Államok nem fog semmit tenni a kelet és közép-európai országok felszabadításáért.
Sztálin eleinte hitegette a magyar vezetést Erdély kérdésében, mert hivatalosan az orosz vezetés 1941-ben még támogatta a revíziót. Azonban Románia átállása után a Fekete-tenger partján fekvő ország fontosabb szövetségese lett a szovjeteknek, így a 22 ezer négyzetkilométer egyre csökkent és csökkent, míg végül nem maradt belőle semmi.
A kétségbeesett magyar tárgyalók a végén már csak 4 ezer négyzetkilométer megtartását kérték közvetlenül a határ mentén. De a nagyhatalmakat nem érdekelte a magyar kérdés. Végül a trianoni határok megismétlésén kívül még egy sokk érte a magyarokat, ugyanis a csehszlovák fél kérésére a nagyhatalmak három falut még ráadásként elcsatoltak Magyarországtól.
A revízió reménye az 1947. február 10-én aláírt párizsi békével véget ért. A magyarok újra átélhették a föld elvesztését, és ez már végleges volt.
A szerződés azt is elrendelte, hogy Magyarország 300 millió dollárnyi jóvátételt fizessen a Szovjetuniónak, Csehszlovákiának és Jugoszláviának. Az elkövetkezendő években megkezdődött a magyar kisebbségek erőltetett asszimilációja, amely ellen a kommunista magyar vezetés 40 éven át nem tiltakozott.
Először a Nyugat darabolta fel Magyarországot, de a párizsi békeszerződéssel az oroszok adták meg a kegyelemdöfést. Trianonban a nemesség nem tehetett semmit, Párizsban pedig a kisgazda vezetésű küldöttség állt leforrázva a nagyhatalmak asztala előtt. A szerződés a mai napig érvényben van, bár létezéséről és részleteiről a szocializmus évei alatt elfeledkeztek.”