Elhunyt az újvidéki tragédia egyik súlyos sérültje
Az ellenzék továbbra is követeli a felelősök kézre kerítését.
A magyar országgyűlés határozatában nincs területi igény, nem kérdőjelezi meg a másik állam szuverenitását, csupán a magyar nemzet traumáiról (lélektani problémáiról) beszél.
„A magyar Országgyűlés a Nemzeti összetartozás bizottságának a javaslatára június 18-án elfogadott egy határozatot, amellyel 2020-at a nemzeti összetartozás évének nyilvánította.
(...)
Szóval, a szövegben nincs területi igény, nem kérdőjelezi meg a másik állam szuverenitását, csupán a magyar nemzet traumáiról (lélektani problémáiról) beszél és annak áthidalását is az együttműködésben és a határon átívelő nemzetegyesítésben látja. Szlovákia szerint mégis ez a magyar határozat régi sebeket tép fel (ugye, a magyarokét?) és a történelmi traumák állandó életben tartása károsítja a kölcsönös bizalmat és jószomszédi kapcsolatokat. Románia reagálása hasonló, az MTI magyar hírügynökséghez eljuttatott közlemény szerint olyasmit üzen, hogy elfogadhatatlannak tart minden próbálkozást, amely a történelem átírására meg revizionista álláspontok hangoztatására irányul, továbbá hogy Trianon nem trauma, mert a békeszerződés, amely Románia és Magyarország határait is kijelölte, nem jelent megoldandó problémát sem tragédiát, miként Budapesten állítják.
A trauma a tudományos meghatározás szerint olyan hirtelen jött esemény az ember életében, amely megzavarja testi és lelki működését, és tartós következményt okoz. Traumatikus élmény minden olyan élethelyzet, amelyben az ember halálfélelmet él át, illetve amelyben úgy véli, hogy ketté tört addigi élete, elveszítette biztonságát és jövőjét, egzisztenciáját jelentő vagyonát, rokoni- és kapcsolatrendszerét stb, és emiatt úgy érzi, veszélybe került maga az élete is. A háborús helyzet ilyen, s a holokausztot túlélt zsidók traumáit tanulmányozva a pszichológusok megállapították, hogy az ilyen helyzetre leadott emberi válaszok – lecsupaszítva- egyformák, függetlenül a trauma természetétől. Ha nem gyógyítják, a traumát átélt emberek többsége (függetlenül a nemzetiségtől) képtelen a normális életre. A holokauszt-tanulmányok azt is megállapították, hogy ha nincs terápia és nem hidalják át a következményeket, a traumák az utódok életét és normális funkcionálását is gátolják, több generáción át; s ez érvényes az emberiség minden közösségének tagjaira.”