Harmincéves a szabadság Magyarországon. Egyidős azokkal a momentumosokkal, akik odaadnák ezt Brüsszelnek.
„Harmincéves a szabadság Magyarországon. Egyidős azokkal a momentumosokkal, akik bárgyú vigyorral a képükön, „igenis” jelszavakkal odaadnák ezt Brüsszelnek; akiket nem zavarna, hogy együttélésre és integrációra alkalmatlan kultúrákat telepítenének be akaratunk ellenére; akiket az sem zavarna, ha a brüsszeli bürokraták még abba is beleszólnának, hogy mennyi húst ehetünk egy nap. Őket nem zavarná, ha ez a harmincéves szabadság kárba veszne. Őket a pillanat érdekli, a saját érdekeik, a saját egyéni szabadságuk, mert nekik ez jár.
Harmincéves a szabadság Magyarországon. És mintha az idő visszafelé forogna: küzdünk a mindennapi szabadságunkat korlátozni akaró és a nemzetünk létét veszélyeztető erőkkel. És vannak, akik alájuk dolgoznak: SZDSZ-es és MSZP-s palánták, a romboló egocentrizmus örökségei.
Harmincéves a szabadság Magyarországon. És mást jelent azoknak, akik kivívták, mint azoknak, akik beleszülettek. Ha pedig a kor nem érdem, hanem állapot, akkor az a természete, hogy változhat.”