A harmadik köztársaság

„A kommunista rezsim bukása óta eltelt három évtizedben a radikális változtatás, az establishment lerombolásának vágya csak kétszer rendelkezett több mint kétmillió ember erejével.

A 2000-es elnökválasztás alkalmával, egy mélyreható válság közepette, amikor csak a reménye pislákolt az Európai Unióhoz való csatlakozásnak, az Emil Constantinescura és a Demokratikus Konvencióra 1996-ban szavazók jelentős része önromboló módon úgy döntött, hogy Corneliu Vadim Tudort támogatja.

Most azok egy része, akik 2001 után az Unióba bujdostak, a családjuk, valamint a felnőtté vált hajdani »Pró nemzedék« jelenti a Szövetség 2020 szavazóinak fő seregét.

2019. május 26-a szimbolikusan a Második Köztársaság végét jelöli. Az Első Köztársaságot, a totalitáriust három évtizeddel ezelőtt váltotta fel az Átmenet Köztársasága. Ez lépésről lépésre a politikai elakadások, az egyenlőtlenség és a kiváltságok köztársaságává vált.

Nyilvánvalóvá vált egy politikai működési mód csődje: a választók helyi választottakból álló hálózatokkal történő mozgósítása nem tudta kompenzálni a polgárok változtatási vágyát.

A Szociáldemokrata Párt (PSD) azonnali reakciója azonban azt mutatja, hogy nem értette meg a választás üzenetét. A megyei tanácsi elnökök közvetlen választásához való visszatérés, abban a reményben, hogy politikailag megmentheti magát, a sajtó által (PSD-s vagy a PNL-s) »helyi kiskirályoknak« nevezettek közül sokak számára az utolsó politikai bál lesz, hiszen a következő helyhatósági választás alkalmával a nép dühének célpontjaivá válnak.

A helyi választottaknak – javadalmazások formájában – ígért kiváltságok megadásának az lesz a következménye, ha végül megtörténik, hogy megnövekedik a gyűlölet a PSD ellen, amelyet e lépés támogatójának tartanak.”