Választási útmutatás, 2019. május

„Végezetül, de egyáltalán nem utolsósorban: Különösen óvakodjunk azoktól a politikai idiótáktól és/vagy rosszhiszeműen cinikus kísértőktől, akik rendületlenül sugallják azt a tarthatatlan álláspontot, miszerint a muszlim invázió eltűrése, sőt mi több, támogatása az igazán keresztényi szeretetből fakadó, elháríthatatlan kötelessége minden igazi kereszténynek. (Ironikus, hogy ezen cinikusok nagy része számára a kereszténység, de minden vallás is amúgy vörös posztó.) Ennek az álkeresztény felfogásnak természetesen semmiféle szentírási – sem ószövetségi, sem újszövetségi – alapja sincs. Sehol sem tanítja a Szentírás, hogy Istentől kapott, őseink által örökül hagyott földet/hazát át kellene adnunk önként és dalolva a filiszteusoknak vagy asszíroknak. Sehol sem tanítja, hogy bárgyú módon utat/teret kellene engednünk a hitünket tagadóknak. Sehol sem tanítja, hogy Krisztus ellenségeit szeretnünk kellene – ellenkezőleg. (A saját ellenségeinket talán igen, de nem Krisztusét.) Nem véletlen, hogy a Biblia utolsó könyve, mintegy végszava, a Jelenések könyve a megalkuvást nem ismerő, végső harcról szól a Bárány ellenségeivel szemben, a »szentek táborát«, a »szeretett várost« ellepni szándékozókkal szemben. (Külön kérdés, hogy a legalsó szintű, »népi« kereszténység híveihez valamiképpen kevésbé hatékonyan jutnak el ezek a szívszorító üzenetek.)

„És mikor eltelik az ezer esztendő, a Sátán eloldatik az ő fogságából. És kimegy, hogy elhitesse a föld négy szegletén lévő népeket, a Gógot és a Magógot, hogy egybegyűjtse őket háborúra, akiknek száma, mint a tenger fövenye. És feljöttek a föld szélességére, és körülvették a szentek táborát és a szeretett várost; és Istentől a mennyből tűz szállt alá, és megemésztette azokat.”
(Jelenések Könyve 20:7–9)

A »szentek tábora«, a »szeretett város« nem más, mint maga Európa, a nyugati civilizáció. Nincs rá méltányolható, értelmes okunk, hogy ne álljunk ki most érte azzal a porszemmel, amelyek egyenként vagyunk.”