Deutschland, Deutschland über allen

„Meglepő helyzet állt elő: harminc évvel a Berlini fal ledöntése után újra érdemes beszélni a német kérdésről. Ezúttal természetesen nem az 1806 és 1990 közötti kontextus, azaz az államiság és a területi rendezés kérdésköre a meghatározó, hanem az Európai Unión belüli erőviszonyok, nevezetesen a Német Szövetségi Köztársaság demográfiai és gazdasági túlsúlyából fakadó hatalmi küzdelem, amely német részről jelenleg nélkülözi a nagyhatalmi bölcsességet, politikai érzékenységet.

A XXI. Század Intézet május 15-i rendezvényének címe, a »Hassliebe« különös szókapcsolat, amelynek jelentése az odi et amo, »gyűlölöm és szeretem« catullusi gondolatra vezethető vissza. Más szavakkal: egyidős az emberrel. 2019-ben ennek az érzelmi antagonizmusnak két dimenzióját is megfigyelhetjük: gyűlölik és szeretik magukat a németek, miközben egyre több európai nemzet ugyanígy érez a németekkel szemben.

Talán nincsen még egy olyan állama Európának, amelynek teljesítménye, pontosabban teljesítményének megítélése ennyire dichotómiáktól terhelt. Különleges súlyt ad ennek a jelenségnek, hogy az európai történelem egyik fiatal, alig 150 éves államalakulatáról beszélünk. A lengyel filozófus, Karol Sauerland gondolatát kölcsönözve és tovább fűzve: a németség hosszú évszázadokon át elsősorban kultúraként létezett és olyan teljesítményekkel büszkélkedhetett, melyek egyedülállók és kivételesek. Ugyancsak egyedülálló és kivételes az a problémakör, melyet Németország egységes államalakulatként idézett elő, és ami történelmi mércével igen rövid idő alatt a német kultúra térvesztéséhez vezetett, hogy ne használjam a hanyatlás kifejezést.”