Volt-e értelme az Orbán-Trump találkozónak?

„Az apró részletek azonban annak az apró részletei, hajlandó-e a magyar miniszterelnök nem Moszkva és Kína térségbeli érdekeinek megfelelni, amikor biztonságról, fegyverekről energiáról, kereskedelemről, ilyenekről gondolkodik.  Vagy pl. saját hazája közeljövőbeni helyzetéről, euroatlanti elkötelezettségről, a Nyugat értékeinek alapvető fontosságáról.

Arról, hogy elég kompországból, tessünk végre Nyugaton kikötni.

A jó hír az, hogy igen, Orbán a fotólehetőségen túl is érzékelhetően fontosnak tartja a Washingtonnal fennálló hullámhossz megtartását. A magyar-amerikai védelmi megállapodást ugye már áprilisban aláírták, ezen túlmenően

• a honvédség enyhén szólva kritikus felszereltségét javítandó veszünk amerikai középhatótávolságú légvédelmi rakétákat;

• az orosz gázzal szemben érdeklődünk a romániai tengerfenéken lévő gáztartalékok Exxon általi kiaknázása iránt, de úgy, hogy még a haveri oligarchák érdekei is hátrébb sorolódtak;

• amerikai kérésre talán sikerül a jövőben nem összekapcsolni az ukrajnai nyelvtörvény ügyét az ország remélhetőleg mihamarabbi NATO-csatlakozásával;

• és láss csodát, Amerikából visszatérve a magyar fél már nem ad diplomáciai mentességet a nagy vihart kavart orosz titkosszolgálat-közeli beruházási banknak.

Egyrészt.

Másrészt tekintsünk csak vissza az elmúlt pár napra: Orbán Viktor egy nappal amerikai útja előtt a Roszatom vezérigazgatóját fogadja a Karmelita kolostorban (a paksi beruházás »teljes mértékben összhangban van Magyarország nemzeti érdekeivel«). A budapesti külügyben az orosz nagykövetség emberei a leggyakoribb vendégek. Orbán Viktor szivélyesen vendégül látja Matteo Salvinit. Orbán Viktor szivélyesen vendégül látja Hans-Christian Strachét. Azt javasolja, a Néppárt fogjon össze az attól jobbra álló populistákkal, az európai konzervatívok egyöntetűen nemet mondanak erre.

Aztán: valahogy szó sincs a Huawei-ügyről. Februárban járt nálunk Pompeo külügyminiszter, aki két igen markáns üzenetet hozott magával ajándékba: ami Moszkvát illeti,

»nem engedhetjük meg, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök éket verjen barátaink és a NATO közé«,

ami pedig Pekinget, a kézfogás Kínával »komoly gazdasági és politikai függőséget okoz«, Oroszországhoz hasonlóan Kína sem osztja a szabad országok törekvéseit, a Huawei céggel kapcsolatos információikat pedig megosztják Magyarországgal is. Hiába: bizonyítékok állítólag nem érkeztek,

a kémkedés-gyanúba keveredett céggel marad a business as usual, még a »magyar stratégiai érdek« kifejezés is elhangzott ebben a kontextusban.”