Európa és a történelmi távlat fájdalmas hiánya

„Harminc év, ez a »nemzedéknyi idő«, alapvető változásokat hozott az Európai Unió és Izrael viszonyában is, melyekre harminc éve, a rendszerváltás idején még senki sem számított. Az EU, amit az első három évtizedben még Európai Gazdasági Közösségnek neveztek, a berlini fal leomlása után még példátlan sikertörténetnek számított, a kelet-közép-európai országok, köztük Magyarország polgárai vágyakozva néztek rá.

Akkor, 1989-ben Izrael lakossága alig haladta meg a négymilliót, és hiába győzte le előzőleg három háborúban is arab szomszédait, Európából úgy tűnt, még mindig a létéért küzd, és tartós fennmaradásához nem nélkülözheti az olyan nemzetközi szervezetek, mint az ENSZ vagy EU közreműködését.

Napjainkra kiderült, hogy az Európai Uniónak és tagországainak hasonló, megoldhatatlannak tűnő problémával kell szembenéznie, mint Izraelnek: a határai mentén található arab országok állandósult társadalmi és gazdasági válsága következtében fokozódik a rájuk háruló demográfiai nyomás, és meg kell oldaniuk a bevándorló, illetve a már hosszabb ideje ott élő iszlám hitű tömegek integrációját, illetve asszimilációját. Ezzel a kihívással szembesülve a csökkenő lakosságú, és identitásában megrendült EU kohéziós ereje megroppant.”