„Személyes adatokat másoltak át egyik ajánlóívről a másikra; halottak neveit használták; aláírásokat hamisítottak – csak néhány példa a tavalyi parlamenti választás körüli visszaélésekről. És ezek nem ellenzéki vádaskodások, hanem Polt Péter legfőbb ügyész felsorolása arról, hogyan csaltak vagy csalhattak 2018-ban. A lista távolról sem teljes. Nincs benne például az, hogy néhány helyen feltűnően sok volt az érvénytelen voks, vagy a felvett és a leadott szavazatok közötti eltérés. Ahogy az sem, hogy az egyik-kelet-magyarországi községben a szavazatszámláló bizottság tagjai karon fogva mentek a választókkal a fülkébe, és azt is a tudtukra adták, hogy a Fideszre érdemes szavazni. Az egyik pécsi körzetben egy férfi a szavazás előtt ismerte el: fizettek neki, hogy a kormánypárti jelöltre húzza az ikszet – utóbb ennél az esetnél a Kúria is megállapította a jogsértést.
Egyszerű a képlet: akkor buktak ki a gyanús esetek, amikor a szavazókörökben ott ültek az ellenzéki delegáltak. Mert ami nem látszik, és nincs, aki beszéljen róla, az választási szempontból olyan, mintha meg sem történne. A fideszes szabályokat amúgy is trükközésre faragták. Indulhatnak kamupártok, szinte csak a Fidesz plakátolhat, médiafelülete alig van az ellenzéknek, a levélben szavazók névjegyzékében ki tudja, mennyi halott lehet, a választókerületeket úgy rajzolgatják át, ahogy akarják (legutóbb Miskolcon bukott ki egy ilyen példa).