Európa bizonytalan jövője

„Az erdélyi Nagyszebenben gyűltek össze az unió vezetői a múlt héten, hogy a román elnökség és az uniós választási kampány végnapjaiban irányt mutassanak Európának, és ehhez Juncker egy nyolcvanoldalas dokumentumot is készíttetett Európa 2019 májusában, felkészülve egy egységesebb, demokratikusabb unióra egy növekvően bizonytalan világban címmel.

Hogy a világ bizonytalan, nehéz lenne vitatni, nem utolsó sorban azon politikusok miatt, akik Nagyszebenben összegyűltek. Az említett terjedelmes dokumentum a politikusoktól megszokott, saját tevékenységüket méltató dicsekvéssel, ez esetben Juncker 2014–2019-es elnökségének méltatásával kezdődik. Megtudhatjuk, hogy a munkanélküliség csökkent, a foglalkoztatottság növekedett, az uniós gazdaság fellendült, az illegális bevándorlás a 2015. évinek a töredékére esett vissza.

A statisztikáról nem hiába mondják, hogy olyan, mint a bikini, sok mindent megmutat, de a lényeget eltakarja, különösen, ha azt el is akarják takarni.

A dicsekvés egy másik példája a Törökországgal megkötött egyezmény a migránsok visszatartásáról, ami nagyon jó, csak kissé későn került rá sor. Ha Magyarország nem építette volna meg (vagy netán megszüntetné) a kerítést, akkor az osztrákokra és rajtuk keresztül Nyugat-Európára is sokkal nagyobb nyomás nehezedne, de erről a Juncker-féle értékelésben nem esett szó. A bevándorlás, annak kezelése, illetve a már bevándoroltak integrálásának lehetségessége a másik bizonytalansági tényező, amely azonban méretében, jelentőségben és időbeli kifutásában minden más bizonytalansági tényezőt meghalad, de Juncker erről sem szól.

A demográfiáról a Junker-anyagban annyi olvasható, hogy alacsony a születési ráta, a népesség elöregszik (ami nehézséget jelent majd az egészségügyi és a jóléti ellátórendszerek számára), ezzel szemben más térségek, különösen Afrika népessége gyorsan nő, ami növekvő migrációs nyomást jelent Európára. Még véletlenül sem merül fel olyan gondolat, hogy nem lehetne-e Európa katasztrofális demográfiai mutatóin változtatni.

Ugyanakkor az európaiak, a lakosság és a politikai vezetők is szükségét érzik valamiféle együttműködésnek. Emlékezzünk, a római szerződés jól működött, mindegyik tagország jól járt vele, a bajok a maastrichti szerződéssel kezdődtek. Nem lenne itt az ideje, hogy a rosszul begombolt mellényt amúgy deákosan kigomboljuk, és begomboljuk ismét, de most már helyesen? Akkor talán a jövő bizonytalansága is mérséklődne.”