Nem az a baj, ha a gyerekek örülnek Orbánnak, hanem ha Orbán kihasználja a gyerekeket

„Csak halkan mondom: át lehet adni egy ilyen akadémiát úgy is, hogy nincs zsúfolásig tömve gyerekekkel, attól még nem omlik maga alá az épület, nem veszít semmit értékéből, ugyanúgy lehet majd használni, ugyanarra a célra.

Csakhogy a politikai gondolkodás nem így működik: ha Orbán Viktor ad, akkor annak látható nyoma kell, hogy maradjon, ünnepelni kell. A kiszolgáltatott helyzetben a szülő persze dönthet: fel meri-e vállalni, hogy nem viszi el a gyerekét egy ilyen eseményre, és esetlegesen ezért valamilyen retorzióra számíthat a gyereke, aki egy ilyen helyzetben totálisan védtelen, vagy odaviszi, és jó képet vág ahhoz, hogy biodíszletként használják fel a csemetéjét.

De a szülő legalább fel tudja mérni ennek a szituációnak a súlyát. Maga a gyerek viszont, aki ebben a helyzetben konkrétan használva és kihasználva van, még ennyit sem ért az egészből.

Bonyolultabb még ennél is a helyzet, ha mondjuk iskolákról, óvodákról van szó: bár a törvény tiltja, hogy ezen intézményekbe pártpolitikát vigyenek – ugyan melyik intézményvezető merne nemet mondani mondjuk egy kormánypárti politikusnak? És egy erdélyi akadémia merne-e nemet mondani, ha már egyszer a Magyar Kormány támogatta a felépültét? Épp ettől olyan végtelenül elkeserítő ez a helyzet: mert rámutat azokra a függési viszonyokra, amelyben a hatalomnak kiszolgáltatott emberek és intézmények tűrni kénytelenek, hogy politikusok hizlalják saját egójukat az ő testüket falva.”