Ha mások lennénk, már nem volnánk a térképen.
„Ma is bizonyosan nyugodtabb életünk lehetne, ha együtt tapsikolnánk a minden eszményét elhagyni készülő, süllyedő képet mutató jelenlegi nyugat-európai, uniós vezetéssel. Azonban egész ösztönvilágunkban benne van a harc folytatása még akkor is, ha az erőviszonyok nem kecsegtetnek túl sok sikerrel, így a végén megint miénk lehet a győzelem. Amit a jelenlegi konzervatív magyar kormány tesz, semmi más, mint a nem csupán ellenségeket szerző, hanem sok szimpátiát is kiváltó történelmi örökség továbbvitele.
Ne higgyük el, hogy ha megszólaltatnak egy franciát vagy németet, aki bírál bennünket, az az egész nemzetének a véleménye. Szó sincs róla.
Éppen a másokra gyakorolt vonzerőnk miatt vagyunk útjában azoknak a globalista erőknek, amelyek teljes zűrzavart akarnak kelteni a saját tekintélyelvűségükön kívül minden hierarchia, rend felbomlasztásával, hogy aztán a mesterséges káoszban, fölfordulásban semmi se veszélyeztesse a nemzetállamok felszámolását.
A brutális gazdasági, politikai, adminisztrációs kényszerítésünk annak szólna, hogy az utolsó akadályok is elháruljanak a nagy cél elérése elől.
Nem kilátástalan azonban a helyzet, hiszen annak idején a saját dekadenciájába belefulladó Nyugat-római Birodalom bukása után a kelet-európai rész, Bizánc domináns szerephez jutása, felemelkedése következett. Hasonló most is könnyen megtörténhet. A keresztény európai szellemiséget most pedig a gazdaságilag is felemelkedő Közép-Európa őrizheti meg, amely a gyengélkedő Nyugatot akár saját maga ellenére is megvédi."