Ne aggódjunk a hírünk miatt!

Boross Péter miniszterelnök hűen körülírta az igazi magyar karakter nagy részét! (Az itt hozzászólók jó részét ez nem érinti, mert nem az írás tartalmával foglalkoznak!) A magyarság jellemvonásai, ez nem túlzás, egyedülállóak, ami e nép fennmaradásának záloga! A magyarság iránti nyugati utálatot, nem csak a keletről jövés váltotta ki, hanem a tévesen "kalandozásnak" nevezett közel egy évszázad, mikor a magyarság, katonanép lévén, egyes nyugati hatalmasságok megbízásából "ZSOLDOS HADJÁRATOKAT" szervezett más nyugati hatalmasságok ellen! A katonanép zsoldja, fizetsége a legyőzött nép és terület szabad lerabolása volt, sokszor eléggé kegyetlen módon! Ennek az "utálatos" lerabolásnak az említése, anélkül, hogy a hátterével tisztában lettek volna a vádlók, ezer év után, még a trianoni vitában is előfordult.

"Ha mások lennénk, már nem volnánk a térképen." Ez tagadhatatlan. Ha nem olyan lennék, mint én, nem lennék. Ha te, nem olyan lennél, amilyen vagy, akkor nem lennél.

Boross Péter elemzése - terjedelmétől függetlenül - felér egy nagyszabású történelemfilozófiai disszertációval! Megérdelené érte akár az MTA doktora tudományos fokozatot. Az egész kortárs történelemtudomány nem készített ehhez hasoló pontos átfogó sors- és életképet Magyarországról. Mindezt egy nem egy történész, hanem egy művelődésfilozófus állítja, aki az MTA köztestületi tagja.

"Boross Péter 1965-től mint a Dél-Pesti Vendéglátóipari Vállalat igazgatóhelyettese, 1971-től pedig mint igazgatója működött. Hogy finoman fogalmazzak, ezek a posztok nem voltak mentesek bizonyos együttműködési automatizmusoktól. Az állambiztonság szótárában „hivatalos kapcsolat”-nak hívták azt a személyt, akinek állásából adódóan rendszeres és kollegiális kapcsolatban kellet lennie állambiztonsági tisztekkel. „Hivatalos kapcsolat” jellegű állásba elvileg ki sem lehetett volna nevezni olyan személyt, akitől ne lett volna elvárható, hogy teljesítse a vele szemben nyilvánított elvárásokat. A Dél-Pesti Vendéglátóipari Vállalat pedig nem akármilyen munkahelynek számított: jellegéből adódóan mind a bűnügyi, mind az állambiztonsági szerv folyamatosan és legalább száz fős hálózati állománnyal jelen volt üzemegységeiben. Nehéz lenne nem arra következtetnünk tehát, hogy a vállalat mindenkori vezetője az állambiztonság képviselőivel is folyamatosan kölcsönösségi alapon konzultált. Például olyan kérdésekben, hogy hol milyen helyiségeket kíván a BM technikus csoportja „felújítani” milyen szobák kulcsairól kell kinek másolatot adni, vagy hogy a vállalat bizonyos pozícióira honnan kell embereket felvenni. Minden szállodában létezett legalább egy „technikás szoba”, nem beszélve a betechnikázott bútorokról. A fontosabb üzemegységekben SZT-tisztek dolgoztak. (Ha a szálloda szót ütjük be az SZT-tisztekkel kapcsolatos szigoruantitkos.hu-n, akkor 15 találatot kapunk, pedig ez az oldal is csak töredékes adatokat tartalmaz). Azt is tudjuk, hogy csak a Gundel étteremben 1964-ben az összesen 100 alkalmazottból nem kevesebb mint 22 volt az állambiztonság ügynöke. A Budán ma Mambo-bár név alatt futó, akkoriban Sole Mio néven és „Ámor Háza” fedőnéven üzemeltetett kéjtanya 1970-ben is azért bukott meg, mert a Pannónia Vendéglátóipari Vállalat és a Fővárosi Tanács korrupt vezetőinek más volt az érdeke, mint az állambiztonságé és ezért szándékosan dekonspirálták az objektumot (felfedték idegenek előtt, hogy a bár asztalai be vannak poloskázva). A budapesti vendéglátóhelyeken még 1986-ban is folyamatos megfigyelés alatt tartotta az állambiztonság az összejáró volt ludovikás tiszteket, volt katonaiskolásokat és más csoportosulásokat, akiket az erre kiválasztott pincérek, felszolgálók, étteremvezetők hathatós támogatásával változatosan aljas eszközökkel „bomlasztott” és „lejáratott”. Az effajta akciókból ma is bőven olvashatunk az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában. Vajon Boros Péter ilyen közegben úgy lett volna igazgató, hogy ezekről az ügyekről semmit sem tudott volna? Elképzelhető, hogy az állambiztonság számára ne lett volna alapvető feltétel a Dél-Pesti Vendéglátóipari Vállalat igazgatójának feltétlen lojalitása?"