Süllyedő hajónk

„Az ellenzők hetykén kijelentik:  »Magyarországnak nincs szüksége euróra«. Aligha meglepő, hogy a különböző vélemények határvonalát a pártszimpátia képezi, bár a néppártiságára oly gyakran hivatkozó Jobbik ezúttal a kormánypárti szimpatizánsokkal fúj egy követ. A felsőfokú végzettségűek, a budapestiek és a legfiatalabbak szívesen lecserélnék a forintjukat, az összes többi csoport viszont nem vágyik ilyesmire. A drámai mértékű áthangolódás egyértelmű.

A félreértelmezett nemzeti büszkeség leteperte az európai monetáris unió előnyeibe vetett hitet. Mindez előreveti annak az árnyékát, hogy a brüsszeli pénzek várható megfogyatkozását követően a magyarok tekintélyes része számára az egész európai közösség nemkívánatossá válik. Az euró elutasítása az Orbán-féle aknamunkának csak az első lépcsője. További látszólagos előnyöket soroló érvekre könnyedén rá lehet bukkanni. Napjainkban 10 forinttal kevesebbet ér az európai közös pénz, mint februárban, és a forint elerőtlenedése eddig még nem ismert mélységekhez közeleg. S bár a lakosság jelentékeny része, akármilyen meglepő, soha nem fogott még a kezében eurót, most mégis - téves úton járva - ebben a folyamatban is Brüsszel (Soros György) ármánykodását véli felfedezni.

Ebből ráadásul, furcsa logikával számukra az is kikövetkeztethető, hogy ha a forint árfolyama nem lenne az euróhoz kötve, akkor a gyengülésével sem kellene számolni. Valójában persze, ha a 2004-es uniós csatlakozásunkkor adott ígéretünket betartottuk volna, és makrogazdasági mutatóink alakítását az euró bevezetése feltételeinek rendeljük alá – ami egyébként már sikerült is –, majd pedig Magyarország bejelenti, hogy az Európai Monetáris Unió tagja kíván lenni, ebben az esetben már búcsút is mondhattunk volna nemzeti fizetőeszközünknek. Ezt tették a szlovének és a szlovákok is. Mi nem tettük.

A kellemetlen mélységekbe zuhanó forintárfolyam nem kis fejtörést okoz a külföldi üdülésre vágyóknak: mikor érdemes váltanunk, hogy ne szenvedjünk el akár több tízezer forintos veszteséget? Természetesen hasonló cipőben járnak az importáló  vállalkozások is.”