„Az ellenzők hetykén kijelentik: »Magyarországnak nincs szüksége euróra«. Aligha meglepő, hogy a különböző vélemények határvonalát a pártszimpátia képezi, bár a néppártiságára oly gyakran hivatkozó Jobbik ezúttal a kormánypárti szimpatizánsokkal fúj egy követ. A felsőfokú végzettségűek, a budapestiek és a legfiatalabbak szívesen lecserélnék a forintjukat, az összes többi csoport viszont nem vágyik ilyesmire. A drámai mértékű áthangolódás egyértelmű.
A félreértelmezett nemzeti büszkeség leteperte az európai monetáris unió előnyeibe vetett hitet. Mindez előreveti annak az árnyékát, hogy a brüsszeli pénzek várható megfogyatkozását követően a magyarok tekintélyes része számára az egész európai közösség nemkívánatossá válik. Az euró elutasítása az Orbán-féle aknamunkának csak az első lépcsője. További látszólagos előnyöket soroló érvekre könnyedén rá lehet bukkanni. Napjainkban 10 forinttal kevesebbet ér az európai közös pénz, mint februárban, és a forint elerőtlenedése eddig még nem ismert mélységekhez közeleg. S bár a lakosság jelentékeny része, akármilyen meglepő, soha nem fogott még a kezében eurót, most mégis - téves úton járva - ebben a folyamatban is Brüsszel (Soros György) ármánykodását véli felfedezni.