Magyarok voltunk, vagyunk, leszünk

„Az úz-völgyi temetőben 1994. augusztus 26-tól kezdve évről-évre megemlékeznek a Székely Határőrség itteni harcairól és persze a Nagy Háború hősi halottairól is. Vélelmezhetően ezt irigyelhette meg Dormánfalva (Dărmănești) polgármestere, aki úgy gondolta, az »államalkotó« nemzet tagjaként megteheti, hogy román hősi parcellát hozzon létre a meglévő sírokból. Erre semmiféle hivatalos engedélye nem volt, ráadásul még a román-magyar hadisírokkal kapcsolatos államközi egyezményt is felrúgta, de jó balkáni szokás szerint hazardírozott, és május 17-én akarta az új román »történelmi emlékhelyet« felavatni.

A székelyeket azonban nem olyan fából faragták, hogy ezt szó nélkül tűrjék. Előbb az erdélyi, aztán a magyarországi írott és internetes sajtó cikkezett a kegyeletsértő történelemhamisítási kísérletről. Szijjártó Péter magyar külügyminiszter román kollégája közbenjárását kérte,

Orbán Viktor miniszterelnök pedig kijelentette, hogy ebben a kérdésben osztja az RMDSZ álláspontját, vagyis azt, hogy »a háborúkban elesett román katonák emlékének sem tesz jót, hogy a róluk megemlékező betonkeresztek alatt magyar katonák nyugszanak. Ez kegyeletsértés, ez elfogadhatatlan.«”