EP-választás: Az „ellenzéki” bukás anatómiája

„Nem volt ellenzék, csak a Fidesszel analóg másik cégek!

Lényegében nem beszélhetünk ellenzékről Magyarországon, hiszen Orbán neoliberális kapitalista gazdaságpolitikájára a neoliberális megszorításokban már hírhedtté vált politikusok akartak neoliberális kapitalista választ adni; valamint a kormány fasiszta gyűlöletkeltésére a korábban antifasisztát játszó »ellenzék« próbált hasonlóan fasiszta választ adni az ukrán nyugdíjasok és ukrán vendégmunkások elleni hisztériakeltéssel. Az ellenzék nem akart alternatívát kínálni, nem akart szembemenni, nem akart konfrontálódni. Ugyanazt csinálta, mint a Fidesz, csak pepitában. Szolidaritással és humanizmussal, a közösségi társadalom baloldali eszméjével kellett volna totálisan szembemenni a Fidesszel és vállalni a politikai konfrontációt. A feladat azért volt rendkívül egyszerű, mert az ellenzéknek igaza lett volna! Tényekkel nem lehet vitatkozni, a Fidesz hazugságait pedig minden fronton földbe lehetett volna döngölni, és még a kormánypártok általi óriási médiafölény sem kompenzálhatta volna az igazságot.

Baloldali ellenzék helyett jobboldali ellenzék volt!

Minden önérzetes és öntudatos demokrata epét hányt, amikor az »ellenzék« témája a (soha nem is létező) szociális válságkezelő program minden frontú propagálása helyett a diskurzust az foglalta el, hogyan érjék el a náci Jobbikkal való összefogást. Ezért mosogatták a pártot, melynek lökést adott, hogy a Mi Hazánk-os szélsőségesek kiváltak, mintha a párt ettől »megtisztult« volna, de valójában továbbra is áradtak a nácibotrányok a Jobbiktól is.

Nyilvánvalóan a Jobbikkal való összebútorozás óriási taktikai hiba volt, és csak tovább növelte az ellenzéki gerinc, lélek, agy és tökök erodálódását.

Nem volt gerinc, sem szív, sem agy, sem tökök!

A Fidesz leváltásához az »ellenzéknek« rendkívül sok döntést kellett meghoznia. Ezek általában kétutas kérdések voltak, és minden esetben a rosszabbik utat választották, hiába szóltunk.

A politikusok rendre gyáva, elvtelen, számító és ostoba lépéseket hoztak, melynek csúcsa a Jobbik-fasisztákkal való kollaboráció lett, amelynek eredményeként nem a Jobbik demokratizálódott – mint ahogy azt rengeteg naiv »ellenzéki« vizionálta -,  hanem pont a demokraták kezdtek fasizálódni és a valódi felelősök helyett orosz kémbankokat emlegettek, valamint ukrán nyugdíjasok, határon túli magyarok és ukrán munkavállalók ellen uszítottak, amely tökéletes leképeződése a Fidesz migránsellenes propagandájának.”