Brüsszel és a császárkori Róma

„A nép, azaz a választópolgár manipulálása, a szembeszökő valóság tagadása, összességében a társadalmi hanyatlás elkendőzése nem új keletű. Ezek ókori megfelelőit láttatja David Engels könyve, és az EU lopakodó birodalmi tendenciáját, amelyekkel a jelenkor törekvéseit ugyancsak a haladásra és a közjóra hivatkozva Róma jócskán megelőzte. A rosszul kezelt válság újabbakat szül.

Róma felemelkedése és szükségszerű hanyatlása kétségtelen tény. Ám a tanulságokat a ciklusról ciklusra vergődő politikusok – beleértve az Európai Néppárt egy névleg kereszténydemokrata csoportját és a szocialista–liberális–zöld formációkat – nem óhajtják tudomásul venni. Európai Egyesült Államokat vizionálnak anélkül, hogy az érdekelt nemzeteket legalább megkérdeznék. Még az összes tagállamra kiterjedő határnélküliségnek, a közös valuta-, bank- és adórendszernek, külpolitikának, ipar- és szociálpolitikának, hadseregfejlesztésnek is híján vagyunk.

Hiányoznak az Egyesült Államokéra vagy az Orosz Föderációéra legalább nyomaiban emlékeztető struktúrák. A katalán és a skót elszakadási törekvések, a balkáni országokon belüli széttartás és fegyveres fenyegetés, a brexitkísérlet, Németország keleti és nyugati felének gazdasági-politikai különbözőségei, a súlyos francia politikai megosztottság és az olasz fejlemények épp az ellenkezőjére utalnak. Mind azt mutatják: az egységesülést nem lehet siettetni, míg a hanyatlást (netán a bukást) sokkal könnyebb.”