„Nocsak, te is itt vagy? Na lássuk, miért kerülhettél ide! – húztam elő a szekrény legmélyéről egy régi pulóvert. Ránézésre nem volt semmi baja, kicsit még szégyelltem is magam, hogy fene jó dolgomban csak úgy leselejteztem, még jó, hogy nem dobtam ki. Alig észrevehetően bolyhosodott ugyan, de volt már rajtam ennél jóval problémásabb felsőruházat is. El is határoztam, hogy visszahívom száműzetéséből, ha másra nem, futáshoz tökéletes lesz a hűs tavaszi hajnalokon, ha egyszer végre rászánom magam. Azért a gyanakvás csak ott motoszkált bennem, biztos, ami biztos, magamra húztam a ruhadarabot – és ekkor derült fény a pulóver szörnyű titkára: az az óriási égett folt a hátán, amelyet egy gyanútlan, forró fűtőtestnek dőlés eredményezett. Hát ezért! – döbbentem rá. Nos, Tamás Gáspár Miklós is valahogy így működik.”