Szellemünk szabadsága

„Tele van a világ túlpörgött igazságosztókkal. A Jackson-videómra két tömeges elmebetegség is rászabadult. Egyik azt állítja a molesztálási vádakról, hogy mind hamisak. Hiába adtam meg a lehetőségét Jackson ártatlanságának, hiába neveztem valószínűnek és nem biztosnak a megrontást – ez nem elég. A PC-Gestapo embere vagyok, csak mert Michael Jackson viselkedését természetellenesnek, Wade Robson és James Safechuck megrontását meg valószínűnek tartom. Kevés, hogy kiállok Jackson életműve mellett, az is kevés, hogy meghagyom az ártatlanságának a lehetőségét és érteni próbálom azt a lelki sérültséget, ami magyarázhatja a nagy valószínűséggel feltételezhető bűneit. Nyilvánvalóan a nagy összeesküvés része vagyok, amely meggyalázza az istenember emlékét.

A szemközti oldalon ennél is sötétebb elborultság uralkodik, melynek megszállottjai azt kívánják nekem, a pedofilmentőnek, hogy az én gyerekemet is rontsák meg ugyanúgy, mint a kis Robsont és Safechuckot – kíváncsiak lesznek a pofámra. Ők a #metoo szellemében megkövetelik, hogy az áldozatok szavahihetőségét, az HBO szuperprodukciójának hitelét emberileg ne lehessen megkérdőjelezni – bár maga a rendező ismerte el, hogy nem törekedett a pártatlanságra, a másik oldal bemutatásra. Ezek az emberek leszámolni jöttek, és aki nem vesz részt a közös pogromban nem pusztán Michael Jackson, hanem a teljes életműve, minden felvétele és valamennyi képmása ellen, az a megrontót védelmezi.

Az egyik buborék közepén Michael Jackson szobra áll, és a lakók híven védelmezik, nehogy bárki kárt tegyen benne. A másik buborék szélén Michael Jackson ledöntött szobrának törmeléke hever, és a lakók híven védelmezik, nehogy bárki is egy darabkával elfusson, s abból új Jackson-szobrot farigcsáljon. Michael Jackson szobra szuperpozícióban rekedt: ledőlt és áll mindörökké.

Ma már mindenki a világ minden eseményére ugyanígy reagál. A közösségi média buborékjaiban önmaguk hiedelmeit hisztériává korbácsoló szekták szerveződnek, és legyen szó akár politikáról, akár kultúráról, akár történelemről, akár sztárkultuszba bújtatott köztörvényes bűncselekményről, az őrjöngő fanatizmus minden diskurzust Sztálingrádig feszít. Ez egy válság, ez egy járvány – ez a korszellem. Ahol érjük, ott oltsuk a megszállottság futótüzét, mert felégeti a civilizációt! Terjesszük az egyrészt-másrészt kultúráját! Érdemes kételkedni. A szellemünk szabadsága múlik rajta.”