Kábítanának

„Az ötletgazda kijelentette: megválasztása esetén azonnali hatállyal, helyi rendeletben dekriminalizálja a cannabis birtoklását és fogyasztását. »Kövessük a +fejlett nyugat-európai és amerikai példát+« – javasolta. (Hogy miért fejlett az a társadalom, ahol zavaros tekintetű fiatalok idétlen, paranoiás hallucinációkban lelik örömüket, az nem derült ki.) Az »indoklást« már korábbról ismerjük: a cannabis nem »kapudrog«”, nem belépő a kemény anyagok világába. A toxikológus viszont azt mondja: a cannabis után jönnek a dizájnerdrogok, ecstasyk a diszkókban, végül a heroin-túladagolás… A páciens – miközben átéli a »szabadság lebegését« – lassan, de biztosan leépül, elhülyül. Hallgatva mindezt, az embernek az az érzése, hogy Sermer drogkupec már a lebegés fázisában van...

Érdekes, hogy a liberálisok örökké az ilyen kábítós házalással próbálnak meg szavazótábort gyűjteni. Ráadásul az egészet afféle nemzeti sorskérdésként szervírozzák: demokrácia csak ott van, ahol szabadon drogozhat az állampolgár. (Talán majd olyan is lesz: Aki nem drogozik, ne is egyék!) Csak hát kilóg a lóláb, a tudatos koncepció: lazítani, bomlasztani, kábítani. Mindenáron legázolni rendet, erkölcsöt, hitet... Aztán meg – hehe! – halászni a zavarosban...”