Régen szerintetek könnyebb volt?

„Mi még tudtuk, hogy mi az a boldogság, mert nem az anyagi dolgoktól tettük függővé, mint a mostani generáció. Tudod, mi volt meg nekünk régen, ami nektek még nincs, de remélem meglesz!? A magunkba és az egymásba vetett hitünk.

Mi még bíztunk az erőnkben, pedig egyáltalán nem volt kiszámítható a jövőnk. Akkor esett szét és alakult át a világ, egymás után szűntek meg az addig biztosnak gondolt munkahelyek. Ám mi csak arra figyeltünk, amit éreztünk: a szerelemre és a szeretetre. Egymás kezébe adtuk a sorsunkat, bízva abban, hogy a másik soha nem él vissza ezzel.

Mi nincs meg nektek, amitől boldogok lehetnétek? Egészségesek vagytok. Van jól fizető állásotok, saját lakásotok, ami ugyan »csak« kétszobás és nem elit környéken van, de a tiétek és ráadásul tehermentes. Nincs mitől félnetek, mégsem hallok mást a szátokból, mint panaszt és rettegést a jövőtől.

Miért nem mertek bízni magatokban? Nem kell, nem lehet és nem is szabad mindent előre tudni, és nem szabad mindenbe csak akkor belevágni, amikor ti uraltok minden körülményt!”