Lakmuszpapír

„Az építőipar az egyik legdinamikusabban fejlődő ágazattá erősödött az elmúlt néhány évben. Volt honnan visszakapaszkodni, a Gyurcsány-kormány megszorításai 2006-ban indították el a lejtmenetet, amelyet a válság tovább súlyosbított. Abban az időszakban pénz híján eltűnt a kereslet, sem állami, sem magánberuházásokra nem lehetett számítani. A vállalkozók nem tudták megtartani embereiket, akik közül többen vették a kalapjukat és külföldre távoztak. Olyan mértékűvé vált a leépülés, hogy már akkor arról beszélt a szakma, ha egyszer újra szárnyra kap az ágazat, akkor nem lesz kinek malteroskanalat a kezébe adni. Ez majdhogynem így is lett.

Az építőipar ma már kiugróan teljesít, februárban a termelés növekedése éves összevetésben elérte a 48 százalékot. Erre évtizedek óta nem volt példa. Az állami és a magánszektor megrendeléseiből sincs hiány. Mindehhez több kormányzati intézkedés jelentős segítséget ad. Ilyen a családi otthonteremtési kedvezmény, az ötszázalékos áfakulcs vagy éppen a vállalatok technológiai korszerűsítését célzó támogatás. Aki nem építkezik, az is tapasztalhatja, hogy épül az ország. Ha sétálunk az utcán, ha kinézünk az autó vagy a vonat ablakából, szinte biztosan feltűnnek a magasban a toronydaruk a nagyobb városokban, de a kisebb településeken is sorra épülnek a családi házak.

Az építőipar olyan, mint a lakmuszpapír. Pontosan megmutatja, milyen állapotban van az adott ország gazdasága. Ha konjunktúra van, akkor az ágazat is erősödik, míg ellenkező esetben gyorsan elkezdődik a visszaesés. A kormány több szempontból is jól döntött, amikor rábökött erre a területre. Az építőipar felfutása ugyanis jelentős lendületet ad a belső piacnak. Így több lábon tud állni a magyar gazdaság, amely erősen exportközpontú. Életre keltek a terület vállalkozásai, bővül a foglalkoztatás, növekszik a GDP. Másfelől olyan programokkal társulnak a kedvezmények, amelyek támogatják a családok gyermekvállalását. Hátradőlni azonban nem lehet. Ahhoz, hogy az eredmények tartósak legyenek, megoldást kell találni a munkaerőhiányra. Ez ugyanis gond, még akkor is, ha nem olyan nagy probléma, mint a munkanélküliség.”