Az izraeli baloldal a holdszonda nyomában, a demokrácia a jobboldali populizmus útján

„A  kicsik – és immár a teljes baloldalt ide kell sorolni – jobban jártak volna, ha a választók konkrét témákra és ideológiákra koncentrálnak és nem a vezéregyéniségekre. Baloldali szemmel a rossz hír az, hogy az ellenzéki tömbben a baloldaliság már csak nyomokban található meg, de öröm az ürömben, hogy minimálisan megvan az esélye annak, hogy erős ellenzéki alternatíva álljon szemben Netanjahu újfent megerősített, de nem megbonthatatlan rendszerével szemben.

Azért legfeljebb egy esélyről van szó, mert az izraeli politikában a frakciók és a mögöttük álló koalíciók és táborok hírhedten törékeny dolgok, és Beni Gantz e téren nem rendelkezik semmilyen gyakorlattal. A hadseregben ritkán kellett sajtónyilvánosan kezelnie az egomán mellékszereplőket, a politikában ez lesz az egyik legfőbb feladata.

Azáltal, hogy a választók relatív többsége a bizonyítékok nyomasztó súlya ellenére Netanjahu mellé állt (és ha a Netanjahut támogató kisebb pártokat is számítjuk, akkor a választók többsége a miniszterelnököt támogatta), az izraeli politika az illiberális demokrácia egyik állatorvosi lovává lépett elő: meddig igazolhat a demokratikus választói akarat nyilvánvaló jogsértéseket? Felülírhatja a korrupció törvénysértő jellegét, ha a választók kvázi utólagosan rábólintottak?”