Ami még James Bondnak sem sikerült

„Annyi biztos, hogy a szélsőséges politikai polarizáció korában valóban minden választás tétje sokkal nagyobb(nak tűnik), és a Finkelstein-féle polarizáció nagymestereként, Izrael hivatalban lévő miniszterelnöke, Benjamin Netanjahu ismétlődő választási sikereinek egyik fő oka, hogy újra és újra meg tudott győzni egy jelentős választói réteget arról, hogy az ő személye Izrael biztonságának legerősebb garanciája. A nyilvánvaló eltérések mellett ez az egyik releváns párhuzam az izraeli és a magyar helyzet között.

Izraelben is van egy réteg, még nagyobb is, mint Magyarországon, amely észleli a miniszterelnök személyéhez kapcsolódó (jóval szerényebb) korrupciót, az antidemokratikus törekvéseket, az élesedő társadalmi megosztottságot – akár ideológiai, akár anyagi/szociális értelemben –, sőt, még az is elképzelhető, hogy a domináns nacionalista jobboldali ideológiával sem azonosul.

De Bibi, ahogy Netanjahut becézik, nagy sikere, hogy sikerült magát pótolhatatlanak feltüntetni, egy tökéletlen óriásnak a törpék között.”