„Én még mindig őszintén rá tudok csodálkozni a győzelmi jelentésekre, és egyre inkább arra a következtetésre jutok, hogy pártunk és kormányunk már tényleg álomvilágban él. Az egyik, ha nem épp a legnagyobb kudarcunk a külpolitika, a fájdalmas nemzetközi elszigetelődés, a perifériára szorulás. A szomszédságpolitika – amely ugyebár a környező országokban élő nagyszámú magyar kisebbség miatt nemcsak a kül-, hanem egyben a nemzetpolitika része – is totális kudarc. Ukrajnával szabályos diplomáciai háborúban állunk, Horvátországgal MOL- és gázháborúban, Szlovákiával épp himnuszcsatát vívunk, Romániával megrekedtünk a székely zászló, autonómia fejezetnél.
Mégis mit hallunk? A múlt héten például Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszterünk, miután a Kína–Kelet-Közép-Európa együttműködés csúcstalálkozóján néhány szót váltott román kollégájával a kétoldalú kapcsolatokról, arról számolt be: »a magyar diplomácia célja, hogy konstruktívan és minél kevesebb feszültséggel tisztázzák az erdélyi magyarság helyzetét érintő vitás kérdéseket«. Az elmúlt időben mind a magyar, mind a román kormány sokat tett azért, hogy a korábban sok feszültséggel teli viszonyt javítani tudják, de még most is több nyitott kérdés van a magyar–román kapcsolatokban, és az elmúlt időben több olyan esemény is történt a magyar kisebbséggel kapcsolatban Romániában, amelyek »joggal ébresztettek aggályokat«, mondta külügyminiszterünk.”