Mindent vissza!

„A Fidesz úgynevezett »nemzetpolitikáját« a 2001-es státustörvény óta tekintem »puha irredentizmusnak«. Ennek lényege: közjogi köteléket teremteni a magyar állam és a szomszéd országokban kisebbségben élő magyar személyek között. Ennek kiteljesedése a letelepedés nélküli állampolgárság felkínálása, amit korábbi írásaimban úgy jellemeztem, hogy az orbáni magyar állam területi követelések helyett »lakossági követeléseket« támaszt, amikor a békeszerződések megsértésével egyoldalúan magyar állampolgárnak tekinti a határon túli magyarokat. E »puha irredentizmus« megnyilvánulásának tekintem azt is, amikor lakásépítési juttatásokkal, fociakadémiák létesítésével, babakötvény felkínálásával kötik a magyar államhoz a kisebbségi magyarokat, azok megélhetését, sportját. Mindez messze túlmegy azon, amiben 1990 konszenzus volt a magyar közéletben: a kisebbségi magyarok magyar nyelvhasználatának, magyar nyelvű oktatásának és kultúrájának, valamint Magyarországgal való kapcsolattartásuk támogatásán. Ide sorolom a Magyar Állandó Értekezlet intézményét, amely olyan döntéseket hoz, amelyek a magyar állami szervek számára irányadóak, és amelyekről a határon túli magyar pártokkal egyeznek meg. Ez is egyfajta közjogi kapcsolat a magyar állam és a határon túli magyar szervezetek között.

Miért idézem mindezt fel? Azért, mert mindezzel a magyar állam egyoldalúan kiterjesztette a magyar állam közjogi szerepét az állam határain túlra, a határon túli magyar személyekre és szervezetekre. Én ezt az elmúlt közel két évtizedben következetesen bíráltam. Sajnálatosnak tartottam ugyanakkor, hogy az Országgyűlésben képviselt ellenzéki pártok többsége elfogadta, magáévá tette az orbáni állam ilyetén magatartását, az abból következő törvényeket és egyéb intézkedéseket. Ugyanakkor mindezek az intézkedések, mindez az orbáni alaptörvényben is megjelenő retorika a magyarokról, a magyarságról, az »egységes magyar nemzetről« szólt, az orbáni retorika egyetlen elemét kivéve: azt, amikor Kárpát-medencéről beszél, például egy tusnádfürdői beszédben olyat mondott, hogy »a Kárpát-medence jövőjét magyar nyelven írják«.”