Német tankok magyar földön

„A német megszállással kapcsolatban számos legenda élt még, mind konzervatív, mind pedig liberális oldalon. Utóbbinak kánonja váltig állította, hogy a magyar hadsereg sehol nem kísérelte meg az ellenállást; az igazság az, hogy számos helyen kialakult spontán ellenállás, alkalmanként halálos áldozatokat is hozva. Ez természetesen nem összevethető más nemzetek komplett háborús ellenállásával, ám igazságtalan lenne elhallgatni az ellenállás példáit. A Wehrmacht hadműveleti naplójában szerepeltek a magyar ellenállás esetei, mint például az újvidéki helyőrség, amely tüzet nyitott a német csapatokra. A félórás tűzharcban állítólag huszonnyolc német és egy magyar honvéd esett el.

Ám közel sem ez a példa volt az egyetlen: kísérletek történtek még Sopronban, Győrött, Székesfehérváron és a budaörsi repülőtéren. A pápai repülőtéren szintúgy lövöldözés alakult ki, és a magyar őrség egy időre megakadályozta, hogy a németek elfoglalják a repülőteret. A budai várban is sikereket ért el a várőrség. Bangha Ernő őrnagy, a Vár védőkörlet-parancsnoka emlékiratában feljegyezte, hogy a Szent György térre érkező német egységeket »tüzelésre kész fegyverekkel« elfogták, illetve a Kállayt kereső Gestapo-tagokat is feltartóztatták; Kállay ezt használta fel arra, hogy időlegesen megmeneküljön.

A német megszállás tehát egyértelmű volt, és itt érünk el a konzervatív oldalon is élő legendához, miszerint a megszállást követően minden bűncselekményt a németek, esetleg a nyilasok követtek volna el. Az igazság azonban az, hogy ez a szemlélet figyelmen kívül hagyja a március 19-e és a deportálások júliusi leállítása közötti időszakot, amikor is a magyar–zsidó lakosság döntő többségét deportálták: ekkor még nem a nyilasok voltak hatalmon, hanem egy a korábbi, a Kállay-rendszertől átállt, illetve új kollaboránsokból kinevezett, németbarát rezsim.”