Konok Péter, az építőtábor réme

„Kamasz és felnőtt között az egyik legfontosabb különbség, hogy az első oktalanul lázad, tapasztalatok híján nem a saját életét éli, hanem modelleket követ. Alapállása az ellenkezés, pusztán azért, mert kiforratlan, kialakulatlan személyiség. A felnőtt ember ellenben különválasztja a szépet és rútat, keresi a harmóniát, tudja, merre halad, mit akar.

Mindezt azért tekintettük át, hogy Konok Péterre még véletlenül se orroljunk meg, inkább érdeklődéssel vegyük szemügyre. Hogy megállapítsuk nagy-nagy sajnálkozással: szar lehet, ha az ember szakállas öregúr, de a lelkében még másodikos gimnazista. Akinek még bizonyítania kell önmaga előtt, akinek muszáj különlegeset, vadat mondania. Aki félve sandít a nagyobb srácok cigizős-csajozós alapállására, és szegénykém, ő is vagánykodni próbál, nagyot mondani, feltűnést kelteni. Hátha a végzősök észreveszik és felemelik maguk mellé onnan, ahol tenyészik: a szemmagasság alól.

Konok Péter mindenekelőtt nevetséges. Van abban valami egészen szürreális, ahogyan a közelgő nemzeti ünnep előtt összecsipegette kis gondolatait arról, hogy miért nincs Magyarország. Ott dühöng valahol a szobácskájában, és őrült féltékeny, mert végre itt a tavasz, a fiúk és lányok a madarakkal együtt kint csicseregnek, ébredezik, életre kél minden – neki pedig ott a tükör, amelyből egyre csak egy dühödt és borzas fiók-Marx Károly tekint vissza rá. És mit tehet a liberális közgondolkodó, ha mindenki jól érzi magát, ő viszont nem? Hát, megpróbálja fellazítani a normális emberek közösségét, hogy ne csak neki legyen rossz, hanem mindenki másnak is! Hajszálpontos kamaszlogika. Azért vágom fel az ereimet, hogy mentsetek meg. Én a magam részéről gratulálok Konoknak ehhez a roppant érett és felelősségteljes lelki alapálláshoz. Innen egy lépés a gimnázium harmadik osztálya, vigyázz fiam, ha sokat cigizel, köhögni fogsz, és egyébként is mit csináltál te egész nyáron az építőtáborban, miért nem készültél a pótvizsgára? Nem nekem tanulsz – az életnek tanulsz!”