Švejki válasz a balkáni mentalitásra

„Két kedves kollégám is megosztott a napokban egy-egy történetet a Facebookon, amelyek arról szóltak, hogy szembejött velük a nyers balkáni mentalitás. Először mindketten kulturáltan igyekeztek viszonyulni hozzá, ám ez hatástalannak bizonyult: az efféle mentalitás immunis az ilyesmire – nagyjából ez volt mindkét poszt végkövetkeztetése. Ám míg az egyiküknél a kulturált első nekifutást nem követte második (csak néma bosszankodás), addig a másik esetben a kolléga nem hagyta annyiban a dolgot, és maga is nyersre váltott, ami meg is hozta az eredményét.

Észak-Bácskában nőttem fel, túlnyomórészt magyar környezetben, így kevés kapcsolatom volt a nyers balkáni mentalitással, nem ismerkedtem meg a hozzá rendelhető nyelvi regiszterrel sem, és erre később sem került sor, amikor Újvidékre, immár egy többségi szerb közegbe kerültem, hiszen egyetemista (értsd: intellektuális) körökben mozogván legfeljebb indirekt módon találkoztam a fentebb aposztrofált mentalitással és regiszterrel.

Ám 27 éves koromban, az addigi életpályám felől nézve, egy teljesen értelme(zhete)tlen kitérő következett: besoroztak Szerbia és Montenegró Katonaságába. És hirtelen a maga legmasszívabb brutalitásával rontott rám a Nyers Balkáni Mentalitás.”