Drága Imre atya, köszönjük, hogy ismerhettünk!
Valahányszor találkoztunk, hacsak egy futó pillanatra is, ünnep volt az a találkozás.
Különös fénytörést kap manapság a nemzetközi nőnap ünneplése.
„De vajon tényleg sztereotípia férfi és nő különbözősége? És tényleg fel kellene áldozni a nemileg kódolt tulajdonságjegyeinket az egyneműsítés oltárán? Felvilágosult nőként is meggyőződésem, hogy nem, mert aki férfi és nő különbözőségét és sajátos küldetését kétségbe vonja, az önfeladás lejtőjének aljára ér.
A józan többség nem kíván ide jutni, hiszen minden igyekezet ellenére pontosan tudjuk, hogy fiúk vagyunk-e vagy lányok és gyermekeinket is ebben a természetes bizonyosságban szeretnénk felnevelni: fiainkat arra intve, hogy engedjék előre lánytestvéreiket az ajtón és vegyék ki kezükből a nehéz bőröndöt a nyaralásra indulva, lányainkat arra kérve, hogy segítsenek fiútestvéreiknek felvarrni a leesett gombjukat vagy kínálják őket jó szívvel a reggel elkészített rántottából. Apró gesztusok, amik nélkül az életünk szürke és unalmas volna.
Ma identitásunk alapjait kell megóvnunk, nőiségünk értékeit kell megvédenünk a nemi olvasztótégelyben való feloldás ellenében.”