Narratíva

2019. március 25. 16:35

Látszólag történészi vitáról van tehát szó, ám valójában – amint szinte mindig – morális kérdések kerülnek szóba.

2019. március 25. 16:35
Maczkó Ú. Róbert
Mozgástér

„Látszólag történészi vitáról van tehát szó, ám valójában – amint szinte mindig – morális kérdések kerülnek szóba. Laczó szerint Borhi „relativizálja”, csökkenti a magyar hatóságok, a magyarok felelősségét a történtekben, miközben ő maga – meglehetősen machiavellisztikus érvekkel – a szövetségesek tetteinek ódiumával teszi ugyanezt. A történeti »tények«, többé-kevésbé tehát ismertek, azonban önmagukban nem sokat jelentenek. Valamiképpen el kell helyezni őket egy nagyobb, általános összefüggésrendszerben, – divatos szóval narratívában – hogy értelmezni is tudjuk őket. Így pedig egy több mint hetven éve folyó, sokáig igencsak egyoldalú vita kellős közepén találjuk magunkat. 

A történelem vágóhíd, »amelyen feláldozták a népek boldogságát, az államok bölcsességét és az egyének erényét...« – ahogyan Hegel írja az »Előadások a világtörténet filozófiájáról« című művében. E vágóhídon az egyik legnagyobb mészárlást a II. háborúban követték el. Illetve írhatnám úgy is, hogy követtük – mi emberek – el. A háború alatt, szerte a németek megszállta Európában, a zsidókra ugyanaz a sors várt, csak sokkal hamarabb, mint nálunk. És mindenütt a kollaboráns, helyi hatóságok közreműködésével történt mindez. Aztán, különösebb vita nélkül, nagy egyetértésben  igyekeztek gyorsan elfelejteni, mondván a németek kényszerítették őket, a bűnösöket pedig megbüntették az pedig értelmetlen, hogy egy egész nép bűnös lenne. Nem csak a magyarok voltak Hitler »fegyvertársai« – ahogyan Laczkó elítélőleg nevez bennünket – hanem a románoktól az olaszokig még sokan mások is. Ezt is igyekeznek aztán a nemzeti emlékezetből kitörölni és a szükségszerűségre hivatkoznak. Az ember egyik hasznos alaptulajdonsága az emlékezet, ám legalább ennyire fontos a felejtés képessége is. Kivéve nálunk.

Itt a mai napig ellentétes indulatok csapnak össze, a több mint hetven évvel ezelőtti események körül. E vita pedig – a látszattal ellentétben – nem a történelmi eseményekre, hanem a magyar baloldal világképének talpkövére vonatkozik. Eszerint a két világháború közötti Magyarország bűnös, elítélendő, így aztán a szovjet megszállás és az azt követő kommunista terror mind-mind igazolható, mert »jobb« volt, mint a »Horthy-fasizmus«. Ha a két világháború közötti Magyarországot élhetőnek, »normálisnak« tekintjük, akkor a háború utáni kommunista rezsim szörnyű, gyilkos, megvetendő alakulat volt. Ez pedig, elsősorban azok, valamint fiaik, unokáik számára, akik hasznot húztak belőle, elfogadhatatlan, hiszen akkor pőrén állnának előttünk, sőt, újfent felmerülne a felelősségük kérdése is. Ez, így természetesen, bár annak tűnhet, egyáltalán nem a történelemtudomány tárgykörébe tartozik, hanem hittétel. Aki bármily mértékben is vitatja ezt, az nem históriai vitát folytat, hanem egyenesen szentségtörést követ el és annak megfelelő gyűlölet övezi. Lásd például a német megszállás emlékművét övező, vérre menő vitákat.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 23 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Tatulus
2019. március 26. 14:27
Én a magam részéről nagyra becsülöm az izraeli lakosság gazdasági és honvédő katonai munkáját tehetségét! Viszont a hazai zsidóság, akiket Galíciából anno befogadtunk, nem méltányolja, hogy a valóságban milyen történelmi helyzet volt, és a 600.000 zsidó áldozatot a mi számlánkra próbálja írni - láthatóan helyzeti előnyt kovácsolva belőle! Lehet, ez a galíciai származás öröksége, másrészt nagyon elfelejtkeznek 1919 "vörös" gyilkológépeiről, aki elég nagy része (a vezetőik nagy része) zsidó volt! Pedig senki sem kérte a részvételüket! Most is folyamatosan egy részük az Orbán-kormány ellensége, néhányuk ismert kijelentése alapján, meg az ország ellensége! És nem látom ezektől az elhatárolódást a zsidóság részéről, sőt inkább valami cinkosságot érzékelhetünk!
duzur
2019. március 26. 14:01
Az az emlékmü, teljesen indokolt. A németek gyilkos ideológiája körül nem lehet vita. De még velük szembe se igazságos ugy tenni, mintha magyar kollaboránsokat csak eröszakkal tudtak volna tettre késztetni, miközben a csendörök és a nyilasok készségesen segítették barbár akcióikat. Ugy hiszem, hogy egy odaillö tábla, helyre teheti az egyensúlyt, rajta azzal, hogy "Tragikus, hogy magyar büntársaik is akadtak a náciknak és annál csodálatra méltóbbak azok akik az embertelen idökben is EMBEREK tudtak maradni." Ez nekem is, akinek rokonait magyar nyilasok vittek a Dunapartra, megnyugvást jelentene. És természetesen, hasonló módon kell megemlékezni minden diktatúra ártatlan áldozatáról, nem elhallgatva a szadisták büneit.
48saxon
2019. március 26. 09:14
Sajnos igaza van, az ezzel kapcsolatos vita nálunk hitvita lett. Az utolsó 2 bekezdés a lényeg.
írmag
2019. március 26. 06:48
"a háború utáni kommunista rezsim szörnyű, gyilkos, megvetendő alakulat volt", ez a megfogalmazás tényeken alapul. Lehet elhatárolódni, lehet elbújni a holokauszt hazugságot "törvényesítő" és "történelmesítő" részébe, viszont a magyarság és kereszténység évszázados hamis megítélése csak ezeknek az egymást fizetőknek a megélhetési játéka.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!