A józan észről már nem érdeklődnék
Szeretném mély tisztelettel megtudakolni az elnök úrtól, hogy mit is ért az alatt, hogy „prolihergelő”.
Ez az Indexnek sikerült kedden.
„Történt, hogy Borhi László az Indiana Egyetem történésze a német megszállás 75. évfordulója alkalmából egy tanulmányt tett közzé a portálon. Az írás belső logikájával, a közzététel helyével és az egyoldalú forrásokra hagyatkozással is van bajom, de vélelmezem – és őszintén remélem –, hogy a címadáshoz és a leadhez a kutatónak semmi köze nincsen. Az ismeretlen szerkesztőnek ugyanis sikerült ezzel a címmel ellátnia a cikket: »A szövetségesek provokálták ki a német megszállást, nem törődve a magyar zsidókkal«. A lead ráerősít a sugalmazásra, mely szerint a német megszállásról az angolszászok tehetnek, és ők a felelősek több százezer magyar zsidó haláláért. A Facebookra pedig már ezzel, az egészen botrányos ajánlóval ment ki az anyag: »Borhi László, az Indiana Egyetem történésze belenézett az iratokba, és megdöbbentő bizonyítékokat talált«.
Mindezekkel szemben:
1) a cikk állításaiban nincs semmi megdöbbentő vagy valami eget rengető nóvum. Azt, hogy egy német megszállás a magyarországi zsidóságnak rossz lesz mindenki tudta itthon is. És rossz lesz az ellenzékieknek, a független szellemeknek, a hagyományos eliteknek, a hívő keresztényeknek, szintén nem volt titkos tudás. Azzal is tisztában volt mindenki, hogy a német megszállás nem elkerülhető, ha Magyarország nyíltan szembefordul Németországgal, vagy csak – miután már behúzta magát a háborúba – vonakodik teljesíteni a német kéréseket. Ehhez nem kell levéltárakban kutatni, elég ránézni a térképre. Mindennek ellenére voltak, akik ellenezték a németek melletti elköteleződést. Volt horthysta politikusok, kurzust támogató értelmiségiek, szocdemek, népiek és arisztokraták egyaránt. És mindezt nemhogy a hadba lépés, de még a bécsi döntések előtt. Marginális csoportok voltak? Gyengék? Széplelkűek? Lehet, de nekik lett igazuk.
2) Magyarország sorsa ugyanis legkésőbb a Jugoszlávia elleni agresszióval megpecsételődött. Valószínűleg, ha a kormány nem adja meg hozzájárulását a német csapatoknak az ország területén való áthaladáshoz, úgy annak előbb-utóbb ugyanaz lett volna a következménye, mint a kiugrási kísérletnek: német megszállás. Ám a végső eredmény így is, úgy is ugyanaz: halottak százezrei, félig elpusztított ország, csak így még becsületünk sem maradt.
3) Ettől függetlenül sommás megjegyzésekkel nem lehet megítélni a két háború közti politikai elitet, hihetetlenül nehéz helyzetben kellett lavírozniuk. Éppen ezért, ha valaki úgy gondolja, hogy új kutatási eredményekkel rendelkezik, akkor talán szakmai vitát kéne kezdeményeznie, főleg a téma honi érzékenységére tekintettel. Egy folyóiratban vagy konferencián előtárni megállapításait, és nem egy hírportálon bombasztikus címmel megfejelve.”