Sikerült fölállítani a német megszállás virtuális emlékművét

„Történt, hogy Borhi László az Indiana Egyetem történésze a német megszállás 75. évfordulója alkalmából egy tanulmányt tett közzé a portálon. Az írás belső logikájával, a közzététel helyével és az egyoldalú forrásokra hagyatkozással is van bajom, de vélelmezem – és őszintén remélem –, hogy a címadáshoz és a leadhez a kutatónak semmi köze nincsen. Az ismeretlen szerkesztőnek ugyanis sikerült ezzel a címmel ellátnia a cikket: »A szövetségesek provokálták ki a német megszállást, nem törődve a magyar zsidókkal«. A lead ráerősít a sugalmazásra, mely szerint a német megszállásról az angolszászok tehetnek, és ők a felelősek több százezer magyar zsidó haláláért. A Facebookra pedig már ezzel, az egészen botrányos ajánlóval ment ki az anyag: »Borhi László, az Indiana Egyetem történésze belenézett az iratokba, és megdöbbentő bizonyítékokat talált«.

Mindezekkel szemben:

1) a cikk állításaiban nincs semmi megdöbbentő vagy valami eget rengető nóvum. Azt, hogy egy német megszállás a magyarországi zsidóságnak rossz lesz mindenki tudta itthon is. És rossz lesz az ellenzékieknek, a független szellemeknek, a hagyományos eliteknek, a hívő keresztényeknek, szintén nem volt titkos tudás. Azzal is tisztában volt mindenki, hogy a német megszállás nem elkerülhető, ha Magyarország nyíltan szembefordul Németországgal, vagy csak – miután már behúzta magát a háborúba – vonakodik teljesíteni a német kéréseket. Ehhez nem kell levéltárakban kutatni, elég ránézni a térképre. Mindennek ellenére voltak, akik ellenezték a németek melletti elköteleződést. Volt horthysta politikusok, kurzust támogató értelmiségiek, szocdemek, népiek és arisztokraták egyaránt. És mindezt nemhogy a hadba lépés, de még a bécsi döntések előtt. Marginális csoportok voltak? Gyengék? Széplelkűek? Lehet, de nekik lett igazuk.

2) Magyarország sorsa ugyanis legkésőbb a Jugoszlávia elleni agresszióval megpecsételődött. Valószínűleg, ha a kormány nem adja meg hozzájárulását a német csapatoknak az ország területén való áthaladáshoz, úgy annak előbb-utóbb ugyanaz lett volna a következménye, mint a kiugrási kísérletnek: német megszállás. Ám a végső eredmény így is, úgy is ugyanaz: halottak százezrei, félig elpusztított ország, csak így még becsületünk sem maradt.

3) Ettől függetlenül sommás megjegyzésekkel nem lehet megítélni a két háború közti politikai elitet, hihetetlenül nehéz helyzetben kellett lavírozniuk. Éppen ezért, ha valaki úgy gondolja, hogy új kutatási eredményekkel rendelkezik, akkor talán szakmai vitát kéne kezdeményeznie, főleg a téma honi érzékenységére tekintettel. Egy folyóiratban vagy konferencián előtárni megállapításait, és nem egy hírportálon bombasztikus címmel megfejelve.”