A gazda szeme hizlalja

„A főváros fideszes helytartója 16 követelést terjesztett gazdája elé, melynek teljesüléséhez kötötte, hogy vállalja-e további öt évre Budapest (zsákutcába) vezetését. Komoly ember természetesen egyiküket sem veszi komolyan.

Mind a gazda, mind pedig a helytartója garantáltan és teljesen őszintétlen halandók. A gazda régebben még hivalkodott is hazudozó voltával: azt mondta, ne azt figyeljék, amit mond, hanem azt, amit csinál. (Mostanság – ép ésszel - már az is hihetetlen, amit csinál.) 

A újrajelölt helytartó 16 követeléséből 15-öt úgymond elfogadott a nagy Nagyotmondó. Egyet nem.

De mi is az az egyetlen elutasított pont? Nos, nem más, mint a fővárosi parkolási rend(etlenség) kérdése. Vagyis az alkotmányos útonállásból összemarkecolt pénzek elosztása. Tarlós mester, amikor belátta, hogy méhkasba dugta mancsocskáját, azt mondta, hogy azért nem mert szájalni a gazdival, mert hatalmas lett volna a perpatvar. Ugyan miért? Mi köze a gazdinak a budapesti parkolási rendszerhez? Természetesen semmi, ahogy a többi 15 ponthoz sincsen. Mármint törvény, tisztesség és józan ész szerint. Csakhogy más a helyzet. Ezek a furcsa dolgok az illiberális demokráciában nincsenek érvényben. Persze csak akkor, ha az útonálló banda vezére alkotmányos ember, mondjuk például pártelnök, vagy még annál is alkotmányosabb. Ki van ez (is) találva.

Hamar rájöttek a tisztelt urak és elvtársak, ahogy vége lett a szocializmusnak, hogy »hol van az a nemes forrás, ahonnan a pénz csurog«. És nem akárhogy, hanem pénzbefektetés, gond és munka nélkül. Azonnal privatizálták Budapest utcáinak azt a részét, ahol a gépkocsik állni tudnak.

Itt aztán volt egyetértés a jobb és a baloldal között.”