A helyetteseim szakemberek lesznek

„A magyar nyelvű web széltében-hosszában megy a szörnyű önhülyítés arról, hogy milyen embernek kell lennie egy budapesti főpolgármesternek. Ennek keretében valamennyi megszólaló rituálisan felfesti a női magazinokból megismert szuperszenzitív, mindenkit meghallgató, minden véleményt integráló, minden körülmények közt pozitív főnök elragadó arcvonásait – alighanem Richard Gere a legalkalmasabb erre a szerepre.

Azt kéne megérteni, hogy ez nem egy reality-show, ahol azt a szereplőt kell kiválasztanod, akivel a legszívesebben ülnél le sörözni, vagy utaznál el nyaralni az Antillákra. Itt nem a legkedvesebb vagy a legrokonszenvesebb pályázót érdemes választani, hanem azt, amelyikből kinézed, hogy képes elég keményen és tökösen érvényesíteni az érdekeidet – ugyanis ez lesz a munkája.

Évek óta irányítom a magam kicsiny projektjeit, tárgyalok emberekkel, és próbálom érvényesíteni az akaratomat – tehát van némi személyes tapasztalatom erről. Amikor elnézem azokat a figurákat, akik nagy rendszereket irányítanak, érdekes módon nem érzékeny, kompromisszumkereső széplelkeket látok, hanem kemény, határozott alakokat, akik rezzenéstelen arccal rúgják ki a munkatársaikat, és akik nap mint nap keresztülgázolnak a környezetük véleményén. Magyarországon Orbán Viktor, Lázár János és Csányi Sándor feltétlenül ilyen vezetők. Jelzem, hogy én nagyon nem ez a típus vagyok.

Bevallom, nem az a félelmem, hogy ehhez a pozícióhoz túl erőszakos vagy túl kíméletlen volnék, hanem az, hogy vajon minden körülmények közt képes leszek-e nem hagyni elbizonytalanítani magam. Bölcsész vagyok – tisztelem a műszaki értelmiséget, tisztelem a más véleményeket, és bármilyen hihetetlen: tudom, hogy nincs mindig igazam. Ez egy nagy szervezet élén attól tartok, nem mindig erény. Csak azt tudom ígérni, hogy a helyetteseim szakemberek lesznek – olyanok, akiknek jelentős vezetői tapasztalatuk van, és akik nem pártokban futottak be karriert, hanem a piacon. Én pedig igyekszem majd keményen védeni őket, és biztosítani számukra a nyugodt munka körülményeit, hogy olyan döntéseket tudjanak hozni, amelyek legjobban szolgálják a budapestiek érdekeit.”