Konzervatív teendők kultúrharc idején

„A konzervatívok közül sokan gondolják már jó ideje, hogy eszméik vesztésre állnak a bölcsészetben, a társadalomtudományban, a filozófiában, a jogban, a szépirodalomban, a közélet nyilvánosságában. Ebből fakad az a kísértés, hogy ezeket a létező szellemi »fegyelmező hagyományokat«értéktelennek nyilvánítsák, másokat keressenek helyettük, vagy egyenesen leértékeljék az intézményesült szellemi szabadságot.

A kísértésnek mégsem szabad engedni, a tökéletlenséggel szemben türelmesnek kell lenni. A szellemi rendeket belülről lehet és kell is alakítani, gondozni, gyomlálni. A felvilágosodás hívei talán hihetik azt, hogy elég a magukhoz való eszük, és nincs szükségük a létező intézmények támogatására. A konzervatívoknak azonban tudniuk kell, hogy akik lerombolják az értelem mégoly tökéletlen, de létező rendjeit, azok jó időre szellemi sötétségbe taszítják közösségüket. Velük az eszmék szintjén és a gyakorlatban is szembe kell szállniuk.”