Egyszerre

„Valószínűleg nem dúdolgatta eleget Varga István, a kormánybarát médiagólem egykori főkurátora az »aki nem lép egyszerre« kezdetű dalt, ezért nem csak a rétesből maradt ki. Azt merte ugyanis mondani, hogy »igényes, jó tollú újságírókat, nyugodtan mondhatom, inkább a másik oldalon látok«. Nem vizsgálták, így van-e, inkább ráléptek a torkára.

Mégsem az a megdöbbentő, hogy létezik (még) különvélemény abban a rendszerben, amelyben megengedhetetlen a kritikai hozzáállás. Jó eséllyel vannak olyanok, talán nem is kevesen, akik így gondolják, csak közben egyszerre lépnek, mert erre kényszeríti őket a mérhetetlen propaganda, a karriervágy, a megfelelési kényszer, a szervilizmus vagy bármi más. Sőt, még az sem volt rendszeridegen, amikor maga Rogán Antal miniszter feltette a kérdést Varga Istvánnak, hogy ugye le akarsz mondani? Varga értett a szóból.

A képzeletbeli propagandadobogó legfelső fokára mégis Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője állhatott fel, amikor bocsánatot kért a jobboldali médiamunkásoktól Varga nevében – azaz nem a saját szavai, hanem másnak a véleménye miatt. Ez mindennél többet elárul arról, miként is működik a NER. Ahol csak a propagandát visszaböfögők járnak jól, és aki nem tapsol elég hangosan vagy nem éljenez elég lelkesen, annak előbb-utóbb (inkább előbb) vége lesz akkor is, ha csak az adott berendezkedést akarná emberibbé vagy logikusabbá tenni.”