„Beszédes az is, hogy nem az Európai Bizottság indította meg a hetes cikkely szerinti eljárást Magyarország ellen, hanem az Európai Parlament már említett bizottsága, a LIBE. Levonhatjuk a következtetést, hogy Szent István iránymutatásai kiállták az idő próbáját. Az EP-nek és jelentéstevőjének természetesen minden joga megvan egy politikai kiáltványt megjelentetni Magyarországról és bírálni a magyar kormányt politikai véleményekre alapozva. Az Orbán-kormánynak pedig megvan a joga ahhoz, hogy megvédje politikai pozícióit.
Összegezve: tudományos alapokon szkeptikus vagyok a Sargentini-jelentés igazságtartalmával kapcsolatban. Az európai ügyek tanulmányozásának negyven évi tapasztalatával meggyőződésem, hogy ez visszafelé fog elsülni, oda fog vezetni, hogy Magyarországon és más kelet–közép-európai országokban megkérdőjelezik az európai projektet. Mélyíteni fogja a törésvonalakat Nyugat-, valamint Kelet–Közép-Európa között. Végül maga az unió létezése válik kérdésessé, és elveszhet minden, amit felépítettünk Európában a Római Szerződés óta. Végül, de nem utolsósorban pedig jelentős nyomás alá kerül a jó holland–magyar viszony és a kölcsönös megértés, amelyen egész életemben fáradoztam.
Szóval üdvözlendő, hogy a Tisztelt Ház úgy döntött, elvégzi a házi feladatát. Ugyanakkor a tét és a felelősség nagyon nagy, és még nem tudjuk, mire vezetnek ezek a találkozók. Amennyiben ezek csak a jelentés napirenden tartását szolgálják, hozzájárulhatnak az Európa iránti bizalomvesztés mélyüléséhez ahelyett, hogy eszközt biztosítsanak a mediációhoz. A jogállamiság a tagállamokban nemcsak Magyarországot, hanem minden tagállamot érinti. A jogállamiság az európai projekt középpontjában van, és mindenkire kell hogy vonatkozzon. A Magyarországgal szembeni eljárás csak akkor meggyőző, ha a jogállamiság monitorozása minden tagállamra érvényes a kölcsönösség elve alapján, politikai manőverezésektől mentesen.”