Magyar tavasz

„Nem szeretem beleártani magam mások dolgába. Kihallgatni mások beszélgetéseit pláne nem, pedig bizonyos, hogy az ember például tömegközlekedési eszközökön hasznosabb tapasztalatokkal gazdagodhat az istenadta nép véleményéről, mintha kiolvasna tíz közvélemény-kutatást.  
Történt, hogy az 1-es villamoson önhibámon kívül az alábbi, két dicsőségben elaggott, tisztes államférfi között váltott beszélgetésnek lettem fültanúja – a tepsiépségünk kedvéért, csak a releváns részt idézem ide:  

– Hát aztán az ellenzék sem ér már semmit, meg úgy egyik se.
– Nem, pedig azt hittük, hogy majd az Orbán jobb lesz, de az is csak behozta az al-Kaidát… vagy mi a k…a anyját, a Parlamentbe! 

Hát így. Ha most felmerül önökben a kérdés, hogy vajon mire gondolhatott a szerző, akkor jogos az értetlenségük. Az említett mondat elhangzásakor én is egy visszafojtott nevetéssel vegyes mivan?-t rebegtem el magamban.

Durva hely a villamos hajnalban, annál durvább már csak az al-Kaida uralta magyar Országgyűlés lehet.

Miután nagyon-nagyon nehezen lenyeltem a röhögést, arra jutottam, hogy a szerző minden bizonnyal – egyéb megoldási javaslatokat hozzászólásban várok – az al-Kotmányra gondolhatott. Aztán még arra, hogy végül is az al-Kaidára is. Mondjuk azt nem a kormány hozta be a Parlamentbe, hanem – véleményem szerint – minden idők legbutább ámde legagresszívabb magyar ellenzéke.  ”