Marton-ügyben se lincseljünk

„Szörnyű, amikor mindenki nyilvánvalónak, evidenciának, gyakorlatilag bizonyítottnak veszi az erőszak tényét. És ha valaki számon kéri rajtuk ezt, akkor áldozathibáztatóvá válik, olyanná, aki inkább ad igazat a szemét macsónak, aki nem veszi figyelembe a tényt, miszerint az áldozat évtizedekig hallgat, semmint bemenjen a rendőrségre.

A lényeg: a jog nem egyenlő a haraggal és a tombolással. Épp ezért elszomorodom, amikor épp a jogállamiság tisztelői követelik a meggyanúsított karóba húzását.

Persze azt is tudjuk, hiába létezik elviekben komoly és átfogó védelem az áldozat személyének titokban tartására, érthető, ha valaki ebben nem bízik. (Csak ebben az esetben el kell fogadja, hogy az elkövetőt nem vonják felelőségre; azaz dolgozhat az erőszaktevéssel vádolt akár szép, fiatal, kiszolgáltatott lányokkal is.)

De vissza a konkrét ügyhöz. Hogy mi az én személyes véleményem? Az, hogy maximálisan hitelt adok Sárosdi Lilla szavainak, és Marton bűnösnek gondolom. Miközben azt is tudom, hogy ennyi év után, ráadásul egy ilyen esetet lehetetlen bizonyítani.”